2009. október 23., péntek

Rácsodálkozás Lutherre

 Október hónapban   írom  ezt a  blog-postot, és ha október,akkora  Reformáció  emléknapjának hónapja.
Minden évben október 31-én emlékeznek meg a protestáns keresztények (Tradicionális hittestvérek kedvéért: Keresztyének) arról a történelmi Nagy Kezdetről,amikor Martin Luther (Luther Márton) német szerzetes a Wittenbergi Vártemplom kapujára kiszögezte a 95 tételből álló megújulási kiáltványát-protestálását. Sokan,sok okosságot,tanulságot megfogalmaztak már a reformációval kapcsolatban.

Idén,2009-ben is lesznek ünnepi Istentiszteletek.
"Pluszban" itt van még idén a Kálvin-év,500 éve született Jean Calvin (Kálvin János) francia reformátor. Szóval nem eseményben nem lesz hiány.... Lesznek ünnepi Istentiszteletek,méltató prédikációk:
Milyen bátor,egyenes,és hűséges tesók voltak Lutherék,Kálvinék,Husz Jánosék,Hubmayer Baltazárék,Münzer Tamásék- ami igaz is!
Lesznek konferenciák,történelmi visszatekintések, egyházzenei koncertek,
tudósok,teológusok fognak értekezni a Reformáció történelmi jelentőségéről,társadalmi hatásáról. Teológiát nem végzett,"laikus" keresztényként nem is szeretnék belemenni hatalmas tudományos-történelmi elemzésekbe-régen megették már hozzáértő tanult emberek.
Inkább arról írok,nekem mit jelent a reformáció-közreadom rácsodálkozásaimat.

Luther egy szegénységből a középosztályba feljutott családban nőtt fel.
Ebből következne logikusan,hogy hallgat apjára,aki jogásznak szánta.
Evvel a hivatással -gondolom- már abban az időben is a társadalom felsőbb rétegébe juttatta volna Luther Mártont. Valószínűleg gyerekként,kamaszként kijutott az egész családnak a nélkülözésből.
A rossz emlékek mindenféleképpen jó motiváció volt egy jól fizetett,társadalmilag megbecsült életpálya felé. Mindig rácsodálkozom,amikor olyan élet-utakat ismerhetek meg,amikor szegény sorsú emberek önként lemondanak az anyagi jólétről. Mózes,Pál apostol,-vagy a legnagyobb példaképem:
Jézus Krisztus is ilyen pályát futottak be.
Az,hogy valaki többre értékeli a lelki-szellemi gazdagságot,nem csak a zsidó-keresztény kultúrába fordult elő-az egyik legismertebb példa Sziddhártha Gautama,akit a világ Buddhának,"Megvilágosodottnak" ismert meg. Tehát Luthernek fontosabb volt a vallási-lelki élet az (anyagi) karriernél.

Mint köztudott,ágoston rendi szerzetes lett. Komolyan veszi a római katolikus hitéletet.
Szinte rajong Rómáért. De még római zarándokútja során is a Római Katolikus Egyház
elvilágiasodását tudta megtapasztalni. Alternatíva nem volt,vágyott egyháza szellemi-lelki megújulására.
Bármennyire komolyan vette a vallás-gyakorlatot,békessége nem volt.
A világosság Luther életébe a Biblia által jutott el.
Talán hosszú lelkiismereti vergődései alatt jutott el arra az álláspontra,hogy nem a "hivatalos egyházi szemüvegen" (szemellenzőn) keresztül olvassa-értelmezi Isten szavát.
El kellett jutnia arra a lelki mélypontra,amelyre Pál apostol is került-aki élete nagy válságában így fordult Jézus Krisztushoz:"Mit akarsz Uram,hogy cselekedjem?"

Elkerülhetetlen,hogy a valódi reformáció abból a személyes lelki válságból,fájdalomból szülessen meg,hogy rádöbbenjek,ahogy Luther,és a többi reformátor életében is történt:Inkább a Biblia mellett foglalnak állást,mint a hivatalos vallásos tekintélyek előtt hajoljanak meg.
Mindezt tenni akkor,a Középkorban,amikor a vallás-szabadság,és a tolerancia nem éppen ismert fogalmak voltak. Mennyi minden visszahúzhatta volna az ágoston-rendi fiatal szerzetest....
Hiszen ellentmondani csaknem másfél évszázados Biblia-értelmezéseknek,hagyományoknak....azért nagyon kemény dolog volt. Talán nem mindegyik pap,püspök volt erkölcsi nulla-és mégis az egész vallási Világgal "szembe menni"-ez mindig fájdalmas út volt a Történelemben,emlékezzünk az Ószövetségbeli magányos prófétákra. Ami még csodálatos a reformációban:  Bár a német fejedelemségekben a köznépnek fel kellett venni a választófejedelem vallását-de más országokban gyökeret tudott verni a Hitújítás, a Bibliát első számú tekintélynek tekintő kereszténység. Szerintem,ha csak emberi próbálkozás lett volna a reformáció, akkor néhány évtized alatt elsorvadt volna. Általában,ha reformációról beszélünk,szinte mindig az egyes emberek kerülnek előtérbe- ami érthető is- de nem szabad elfeledkeznünk arról: Az "egyszerű köznép" nélkül nem lehetett volna maradandó ez a Lelki Forradalom.
De rácsodálkozom Luther bátorságára-szembefordulni avval a "törvény-vallássá" süllyedt kereszténységgel,amely ugyanúgy elfordult a Mindenhatótól,mint Jézus földi élete során Izrael.
Ahogy Luther jobban megismerte a Biblia felszabadítóigazságait,úgy merte vállalni az elutasítást,kiközösítést. Felszabadította az a meggyőződés,hogy aki felismerte önmagában a megváltásra szoruló bűnöst,és Jézus Krisztusban a Megváltót, a Szabadítót-akinek Kezében van a hívő élete,és üdvössége.
Egyháztörténelmi fordulópont,amikor Luther Márton előtt Isten Lelke világossá teszi:"
Az igaz ember pedig hitből fog élni" (Pál apostol levele a Rómabeliekhez 1.fejezet 17.vers) Ez volt a fordulópont,amikor már nem az Egyházban hitt,hanem Istenben. Amikor a rabbik,főpapok-később- pápák,püspökök,stb. ... tanítása felülírja a Bibliai kijelentést,abból elkerülhetetlenül a lelki-vallási élet süllyedése következett. Úgy vallom,hogy elkerülhetetlenül fontos,hogy minden hívő keresztény életében kell történnie ilyen "lutheri torony-élménynek" Semmiképpen nem akarok "kegyes vallási skatulyát" gyártani- találkoztam már keresztény honlappal,amelyen a regisztrációnál kérte a megtérés dátumát is-napra pontosan(!?) Nos,szerintem előfordulhat ilyen is-de ebből általános gyakorlatot nem tudnák csinálni. De ha valaki hittel olvassa a Bibliát,és azt elfogadja első számú tekintélynek,akkor vállalnia kell Lutherhez,és a többi hitben járó keresztényhez hasonlóan.hogy szembekerülhet a "vallási hivatalosokkal". Biztos vagyok abban,hogy lesz legalább egy Biblia Ige-szakasz,amely megfordítja az Isten-kereső ember élet-irányát! Nekem a János apostol első levele 5.fejezet 13.verse volt ilyen "lutheri torony-élmény"! 1994-ben -még a Jehova tanúi Vallás-szervezet tagjaként rendszeresen jártam Bibliákat vásárolni a budapesti Ó utca 16. szám alatti Evangéliumi Kiadó könyvesboltjába. (Itt van a Keresztyén Testvérgyülekezet imaháza is.) Egyik ilyen "bevásárló-körutam" során megkérdezte egy idős Testvérgyülekezeti bácsi : Milyen gyülekezetbe járok? Nem akartam riadalmat kelteni-"farkas van a tyúkólban"-nem szerettem volna megmondani,hogy Jehova tanúja vagyok. Mivel nem tágított,mégis felfedtem hovatartozásomat. No,-gondoltam :-)- most beszélgethetünk a Szentháromságról....de másról beszélt a bácsi....."Fiatalember,van-e magának örök élete?" Teljesen meglepett....meg le is döbbentett....
Mit válaszolhattam Jehova tanújaként?
  -"Nem lehet tudni ezen a világon. A kegyelmet ki kell érdemelni."

Hazafelé utazva tűnődtem...idős,Bibliát olvasó ember-hogy is kérdezhet ilyen vakmerő kérdést...?
Hónapok teltek el.
Rendszeresen hallgattam a MERA (Magyar Evangéliumi Rádió) műsorait.
http://www.mera.hu  )
Az egyik műsorban az üdv-bizonyosságról volt szó.
Gondoltam : valami amerikás vallásos túlzás lehet-nem lehet ezt komolyan venni-meg hát nem is lehet azt biztosan tudni....majd ha eljön az Armageddon!
Amikor a műsorvezető felolvasta a Bibliából a már korábban említett 1.János 5:13-at, arra gondoltam :
Ez valami félrefordítás lehet csak!!
De megnéztem a Bibliámban-és még a Jehova tanúi által készített
"Új Világ Fordítás" is így adja vissza (-kiemelés tőlem -Zsotza) "Azért írom nektek ezeket,hogy t u d j á t o k,hogy örök életetek van,nektek akik hisztek az Isten Fiának nevében."

Egyszerre letaglózott,és felemelt Isten Szava. Ha ez így benne van a Bibliában,akkor erről beszélni kell!! -gondoltam nagy naívan. Legközelebb a gyülekezetben megmutattam a felfedezésemet.
Húzták is a szájukat az Őrtoronyban hívő társaim... "Kedves Zsolti testvér,együtt kell haladni Jehova Isten Szervezetével -nem lehet előzni ám!" "Khmm...hát várni kell a Hű,és bölcs Rabszolga(tartó- Zsotza) Osztály kinyilatkoztatására..."
( Magyarázat: A "Hű és bölcs Rabszolga-Osztály a Jehova tanúi Egyház tanítóhivatala, kijelentései -"elvileg" nem tévedhetetlenek- gyakorlatilag kötelező a Biblia-értelmezéseit minden Jehova tanújának elfogadni!)
Szóval nagyon kényelmetlen volt a  helyzet mindenkinek.

És ez még a kezdet volt...
Elhatároztam,mint Luther:Elkezdem -tisztán- csak a Bibliát tanulmányozni-Isten kegyelmére támaszkodva.
A Reformáció egyik nagy értéke,újra-felfedezése: Isten Szentlelke magyarázza a Bibliát,-képes megvilágosítani a Krisztusban hívőket.
Ahogy haladtam Szentírás tanulmányozásában,úgy kezdett világossá válni:
Mennyi mulasztás,hiába kimondott beszéd,cinkos hallgatás,és még sok más dolog terhel-bűnként! Megvallottam,és megtagadtam ezeket.
Mivel az Őrtorony Társulat feltétlen engedelmességet követel a Jehova tanúitól,így egyetlen választásom maradt: A kilépés.

1995 április 24-én írtam meg az Elkülönülő levelemet.
Hiszem,hogy adósa vagyok az őszinte,Isten-és kegyelem kereső Jehova tanúinak,hogy megmutassam:
Ahogy Luther Márton élete,és üdvössége, - úgy a Jehova tanúi üdvössége sem egy Szervezet hatalmában van-még ha az ellenkezőjét is állítják,hogy nem lehet üdvözülni az Őrtorony Társulat nélkül.
Akinek Jézus Krisztus az Ura,és megváltója-és bűnbánattal csak Isten kegyelmében bízik,az újjászületett,
-és Isten előtt igazságosnak számít Jézus Krisztus Váltság-áldozata által!
Bárcsak minél több ember velem együtt rácsodálkozna Isten kegyelmére,amely hatalmasat alkotott Luther Márton,-és még sok Igazság-kereső ember életében!

Rómaiakhoz írt levél 5.fejezet 1.vers:  "Így tehát most,hogy a hit eredményeként igazságossá nyilvánítottak minket, örvendjünk békének az Istennel Jézus Krisztus,a mi Urunk által" (Jehova tanúi "Új Világ Fordítása"- saját  kiemeléssel)
[ Zsotza]

Nincsenek megjegyzések: