2010. április 24., szombat

Április 24-A felszabadulásom napja

Kedves Olvasó!  Jubileumhoz érkeztem személyes (hit)életemben.... 
Emlékezem a felszabadulás(om) napjára.  15 éve,1995 április 24-én megírtam elkülönülő levelemet a Magyarországi Jehova Tanúi Vallás-szervezet felé.  
Egy hosszabb folyamat,és vívódás előzte meg ezt az eseményt,nem volt könnyű.  Számomra sokáig a hiteles,helyreállított kereszténység a Jehova Tanúival volt egyenlő,és a legnagyobb Reformátor Charles Taze Russell volt,
az Őrtorony Társulat alapítója,és első elnöke.  

Ahogy minden "érdeklődő" (azaz leendő Jehova Tanúja) én is tanulmányoztam a Bibliát,-egy Őrtorony Társulat által kiadott könyv segítségével: "Örökké  élhetsz a paradicsomban,a Földön"  1986-ban.  Még ugyanebben az évben volt a bemerítkezésem. Ahogy tanulmányoztam  tisztán a Szentírást,úgy egyre inkább elszomorított hogy több témában különbözik a Biblia tanítása az Őrtorony Társulat tanításától,és erről beszélgetni egyenlő volt a lázadással,a "Jehova szervezete" iránti bizalmatlansággal. 

Persze,nem minden Tanú volt merev felfogású,de ők is csak arra buzdítottak: jobb,ha  hallgatok. (Ugyanez a mondat "teokratikus"-azaz- belső nyelvezettel megfogalmazva:
"Várj Jehovára".)  Ez  a szellemi légkör jellemez minden olyan vallást,ahol az üdvösség esélye csak egy adott felekezet kereteiben lehetséges.  Félnek az őszinte kérdésektől,az egyenes párbeszédtől.  Ha kizárnak ilyen gyülekezetből valakit,akkor esélye sincs az üdvösségre.  Ezért inkább a  "ne szólj szám,nem fáj fejem" meghunyászkodó mentalitás a jellemző az "egyedül-üdvözítő" felekezeteknél. 

1993-ban vásároltam egy kis füzetet,amiben három tanulmány van:"Krisztus Istenségéről", "Az Igazság szabaddá tesz titeket" , és "Tagságom az Őrtorony-Társaságban" 
 (Evangéliumi Kiadó,Stuttgart)  Vajon mit  írhatnak rólunk....!?   Az  Igazság "természetesen" Jehova Tanúi oldalán van,ezért nem lehetnek benne igazán komoly érvek,cáfolatok-gondoltam.  Bármennyire nem voltam fanatikus,végletekig elfogult Tanú,nem éreztem hogy a füzet szerzőinek lenne igaza.  
Egy dolgot azonban elért ez a füzet: Elkezdtem témák szerint tanulmányozni a Bibliát-összehasonlítva,mit tanítanak Jehova Tanúi,és mit a többi felekezet. (Jehova név,Jézus személye,üdv-bizonyosság,Izrael...)  

Döbbenten tapasztaltam,hogy  sokszor az Őrtorony Társulat  figyelmen kívül hagyta a bibliai szöveg-környezetet.  Egyik vasárnap elmentem a budapesti Ó utcai Keresztyén Testvérgyülekezet imaházába,ahol az Istentiszteleti alkalom előtt/után lehet vásárolni Bibliákat,és keresztény kiadványokat.  Magamban abban reménykedtem,hogy sikerül egy felkészült vitapartnert találnom-akkoriban éppen a Szentháromság volt nálam a fő  téma.  Egy '80 év  körüli bácsi  szólított meg.  Bemutatkoztunk egymásnak. 

Kérdezte,melyik gyülekezetből vagyok...próbáltam kerülni a témát.... 
Nem akartam megütközést kelteni.  Erősködött barátságosan...  én a szelíd unszolására elmondtam,hogy a Jehova Tanúihoz tartozom.  Nem akartam tényleg balhét,el akartam kerülni a "farkas jött a juhok közé"  típusú riadalmat.  Erre  az történt,amire azt  merem írni,hogy Isten adott bölcsességet,és szót a bácsinak. 
Megkérdezte: "Fiatalember,van e magának örök élete?"  
Micsoda fura kérdés....!  Mit lehet  erre mondani? 

"Ezt nem lehet még  tudni.  
Sokat kell   prédikálni a Királyság jó hírét,és tisztának kell maradni,hogy méltó lehessek a kegyelemre....ez majd Armageddonkor   derül ki."  

Ezt hittem én-ezt tanultam. 
Nem vitatkozott a bácsi velem,udvariasan elköszöntünk  egymástól. 
Hiszem,hogy imádkozott értem.  Talán hónapok teltek el.
Annak  a találkozásnak  az emléke  is  elhalványult.  Rendszeresen olvastam a Bibliát-akkor még az Őrtorony kiadványokat is,-és hallgattam a Magyar Evangéliumi Rádió műsorait 
( http://www.mera.hu/ )  Az  egyik műsorban  az Igehirdető az üdv-bizonyosságról beszélt,arról,hogy tudhatjuk azt hogy örök életünk van! 
Gondoltam:  "ugyan már ez a szokásos amerikai vallásos szöveg,senki sem tudhatja,hogy üdvössége van!" 

Miközben így kételkedtem,a  rádióban a műsorvezető felolvasta a János apostol első levelének 5.fejezet 13.versét: 

"Ezt azért írtam nektek,akik  hisztek Isten Fia nevében,hogy tudjátok:örök életetek van."

  Gyorsan felírtam egy papírra,és kikerestem a rádióműsor után a Bibliámból.  
Teljesen ledöbbentem....miért nem tanította ezt az igazságot egyszer sem a "Hű és bölcs rabszolgaosztály"?  (Jehova Tanúi "tanító-hivatala".)  
A legközelebbi Őrtorony-tanulmányozó összejövetel végén megmutattam ezt a Biblia-idézetet néhány kevésbé merev  gondolkodású Tanú-társamnak.  
Látszott még az ő arcukon is: inkább hagyjuk az egészet,bármiben különbözni az Őrtorony Társulattól az túl veszélyes.  Mindenki félt a "vének elbeszélgetésétől",ami inkább egy bírói kihallgatáshoz hasonlít.  Fel kellett ismernem:  Bármennyire is úgy tanít az Őrtorony Társulat,hogy ők a Biblia védelmezői,és az igazi kereszténység "helyreállítói",sajnos - a gyakorlatban- egy Jehova Tanúja számára mindig az Őrtorony Társulat aktuális kiadványaik a Szentírás! 
Világossá vált előttem:   ha igazán (a Társulathoz) lojális Jehova Tanúja akarok lenni,akkor a Bibliát tanulmányozni,és azt -a gyakorlatban- Szentírásnak tekinteni  veszélyes. 

Hiszem,hogy ezért is van sok gyülekezeti program,és ezért küldenek "boldog-boldogtalant" a missziós munkába,hogy ne foglalkozzanak behatóan a Bibliával. 
Egyszerűen ne legyen rá idő,és erő. 1994-ben ismertem meg a csepeli baptista gyülekezetet,akik elfogadtak úgy,hogy sok mindenben különbözök tőlük.
Ha vitára is került sor,tudtak higgadtak,és türelmesek lenni.  
Nem akartak "átgyúrni"-nekem ez kellemes csalódás volt.  
Az  akkori lelkipásztorral,Újvári Ferenccel sokszor estig bújtuk a különböző  nyelvű,és fordítású Bibliákat,és néztük meg a számítógépén:egy bizonyos héber/görög szó  hol fordul elő a Bibliában,és milyen jelentésekkel.  Meglepetés volt szelídsége,és higgadtsága.  

Pedig felkészült volt mindig a teológiában,és-sportnyelven szólva-Ő "hazai pályán" volt.  Ami nagyon fontos volt: Nem akartuk egymást győzködni,nem ellenséget láttunk egymásban.  Ahogy mások nem mondták nekem,úgy én sem mondom/írom: "Hagyd ott a Jehova Tanúit!"  Teljesen felesleges.  Akik vágynak  megismerni Jézus Krisztust,aki megszólítható,akivel kapcsolatba lehet kerülni,és vágynak a bűnbocsánatra,és az üdv-bizonyosságra,akik  hisznek abban,hogy a Teljes Szentírás elég ahhoz,hogy teljesen felkészített legyen az Isten embere,azokat -hosszú távon-úgy sem látják szívesen az Őrtorony Szervezetben. Kényelmetlen,és kellemetlen figuráknak tekintik őket,"belső ellenzéknek."  Ahogy a  legtöbb ember,én  sem  szeretek nem kívánatos személy lenni. Ezért is volt nagy felszabadulás,amikor megírtam a kilépő nyilatkozatomat.  

Mégis -ennyi idő távlatából-ezt tudom írni: Bár az eltelt nyolc évet nem tudom visszahozni,szeretettel és tisztelettel gondolok Jehova Tanúira-az emberekre.  Sok őszinte,és egyenes ember él a Jehova Tanúi Egyházban,akik látva a különböző egyházak hibáit,bűneit azt gondolják: mégis jó helyen vannak.  

Vannak őszinte,igazság-kereső sorstársak,akik megismernék az Őrtorony Társulat múltját-az eredeti kiadványokból-amit nem adnak ki többé-a kínos,be nem teljesedett próféciák miatt.  Amíg a Társulat  által  hangoztatott "szellemi paradicsom" kielégíti  a Krisztust kereső  embert,addig  a Szervezetnek nyert ügye van. 

Amikor már nem elégíti ki a Tanút az Őrtorony Társulat által parancsolt egyoldalú tájékozódás,és elkezdi tanulmányozni a Bibliát,elkezd más forrásokból is tájékozódni,mint a  Brooklyni,akkor jöhet  el a   felszabadulás napja....mindenkinek,aki az Igazságot keresi!  "Boldogok,akik éhezik,és szomjazzák az igazságot,mivel megelégítik őket"  
"Én vagyok az út,az igazság,és az élet. Senki sem jut az Atyához,csakis énáltalam"  (Máté 5:6, János ev. 14:6-Új Világ fordítás.) 
[Zsotza]

2010. április 10., szombat

Raymond Franz

Kedves Olvasó! 
Időről-időre  kedves kommentelők felteszik a kérdést: "Miért írsz Jehova Tanúi ellen??"  Aki  tagja a Jehova Tanúi  Egyháznak,azok egy dologra vannak hangolva-azokkal kapcsolatban,akik lelkiismereti okokból elmentek a Szervezetből: "Biztos ellenünk  írnak-beszélnek!"  Fel sem merül bennük,hogy nem  mindenki tekinti ellenségnek a bent maradt tagokat.  Hiszem,és vallom:ahogy nincs "üdvözítő felekezet" úgy nem hiszek "elkárhoztató felekezetben" sem. 
Meggyőződésem,hogy aki felismeri önmagában a megváltásra szoruló bűnöst,és Jézus Krisztusban a feltámadott,és élő megváltót, és  megtérnek, azok   Isten áldottai. 
Ideális  esetben ezek a hittestvérek szabadon gyakorolhatják hitüket,- félelem,és vallási diktatúra nélkül.  Szabadon,őszintén kifejezheti a meggyőződését,és nem kell rettegni:"Mi lesz,ha megtudják a véntestvérek (vallási elöljárók Jehova Tanúinál),hogy a Biblia tanítását fogadom el-az Őrtorony Társulatéval szemben...??"   Minden keresztény gyülekezetben élő,megtapasztalható valóság kell hogy legyen: "Jehova pedig a Szellem,és ahol Jehova szelleme van,ott szabadság van." (II. Korinthusi levél,3.fejezet,17.vers-Új Világ fordítás)  Élmény volt nekem elolvasni  Raymond Franz visszaemlékezéseit az Őrtorony Társulatnál eltöltött évtizedekről. Könyve,a  "Lelkiismereti válság"  nem könnyű olvasmány.   Megrázó volt szembesülni azokkal a visszaélésekkel,manipulációkkal,amikről Jehova Tanúi 99 %-nak halvány sejtelmük sincs. Természetesen,az Őrtorony  Társulatnak az érdeke,hogy ne derüljenek ki azok az igazságok,amik negatív fényt vetne Jehova Tanúi Vezető Testületére.  A brooklyni központban mégis félnek.  Ezért is tilos Jehova Tanúinak  beszélni egykori tagokkal,ezért is  tilos elolvasni a Szervezetből  kilépett emberek írásait.  De ezen nem csodálkozom.  Ha  az alapító,C.T. Russell műveit  nem jelenteti meg a Társulat,-  akkor mit lehetne várni?

Ezért  is rejtik el a sok évtizedes könyveket,füzeteket-amiket ők adtak ki. Az evangéliumi keresztény közösségek tagjai szóba állhatnak azokkal is,akik elmentek gyülekezetükből. 

  "Nem csak azt kell megvizsgálnunk,amit személy szerint mi hiszünk,hanem azt is,amit az a vallás-szervezet tanít,amellyel kapcsolatban vagyunk.  Ha szeretjük az igazságot,akkor nem kell félnünk az ilyen vizsgálattól. ("Az Igazság,amely örök élethez vezet",2.fejezet,5.bekezdés-Őrtorony Társulat,1968) 
Ezt addig gondolja komolyan  a Vezető Testület,amíg egy érdeklődő ember  más felekezet tagja. Amikor már csatlakozott Jehova Tanúihoz,akkor már más  irányelv dominál: 
"Igyekezz gyorsan felismerni Isten látható teokratikus szervezetét,amely királyát,Jézus Krisztust  képviseli. Ez elengedhetetlen az élethez.  De ennek érdekében minden vonatkozásban el kell fogadnod  a szervezetet. Nem állíthatjuk,hogy Istent szeretjük,ha ugyanakkor megtagadjuk igéjét,és közlési csatornáját." (Őrtorony, 1967/20,8.oldal) Ilyen tanítások hatására  az uniformizált Tanúk a brooklyni központból jövő tanításokat -gyakorlatilag-"Jehova szavának tekintik"Hogyan is vizsgálhatná meg az Őrtorony Társulat anyagainak hitelességét egy Tanú,ha az "Jehova közlési csatornája"?  Ezzel szemben a Bereabeli keresztények megvizsgálták Pál apostol tanításait-a Szentírásból,-és Pál nem  tekintette "a lojalitás hiányának a teokratikus elrendezést illetően!"  Ap.Csel 17:11: "A béreabeliek nemesebbek voltak a tesszalonikabelieknél:  teljes  készséggel fogadták az Igét,és naponként megvizsgálták az írásokat,hogy azoknak megfelelnek-e  ezek a dolgok" (Csia Lajos fordítása)  Ezt tette Raymond Franz is,és összehasonlította a neki tanított  dolgokat-a Bibliával. Átgondolta,hogy összhangban van-e a Szervezet működése a Szentírással. 

Amire eljutott,azokról szól a "Lelkiismereti válság". Csak egy példa-előzetesnek: Döbbenetes,hogy míg a  brooklyni Őrtorony főhadiszálláson tudtak,és szemet hunytak arról,hogy Mexikóban  inkább lemondanak a Biblia használatáról,és az imádkozásról ,-csak hogy ne legyen Istentisztelet-jellege az összejöveteleknek. Mindezt azért,hogy ne vallási szervezetnek legyenek bejegyezve,hanem "művelődési szervezetnek"-mivel  vagyon nem lehetett egyházi kézben a közelmúltig Mexikóban.  Így emlékszik vissza erre a korszakra Raymond Franz: "Csak kevés dolog tekinthető  oly nagymértékben összefüggőnek  Isten tiszteletének,a legjobban szelleminek,mint az imádság.  Amikor a perzsa király rendelete  harminc napra  betiltotta az imádságot bárkihez,kivéve őt magát,a királyt,akkor  Dániel próféta olyan fontosnak tartotta ezt a kérdést,hogy a rendelet megszegésével  kockáztatta pozícióját,vagyonát,és magát az életét is. 

Ellenben a(z Őrtorony) Szervezet központja  helyesnek tartotta feláldozni a gyülekezeti imádságot  Jehova Tanúi között egész Mexikóban.  Milyen "előny"  származott ebből?  Azzal,hogy feladta a gyülekezeti imádságot,éneklést,és a Biblia használatát a bizonyságtételi tevékenységnél,A Szervezet megtarthatta  Mexikóban a Társulat  vagyonánának a birtoklását,és kezelését függetlenül a kormány korlátozásától,-amihez viszont a többi egyház alkalmazkodott.  Hajlandóak voltak azt mondani,hogy szervezetük nem vallási szervezet,hogy találkozásaik nem vallási találkozások,hogy bizonyságtételi aktivitásuk nem vallási aktivitás,hogy a megkeresztelkedés nem vallási aktus-mialatt a Föld minden más országában  Jehova Tanúi a fordítottját  mondták." (Kiemelések tőlem-Zs.)  Köszönöm Kovács Zoltánnak a magyar  fordítás!   Ugyan nem készült el a teljes könyv fordítása,-mégis hiszem,vallom,és tapasztalom: Így ebben a formában is történelmi,szellemi érték!   

  Hálás vagyok Istennek,hogy vannak  emberek,akik szembe mertek nézni a fájdalmas igazságokkal, felismerték korábbi vallás-vezetőjük visszaéléseit,történelmük szelektív,egyoldalú bemutatását,-és  mégis kitartottak Isten,Jézus Krisztus,és a Biblia mellett. Négy évtizedes vallási múltja,a családi-rokoni  kötődés ellenére (Néhai nagybátyja, Frederick William Franz, az Őrtorony Társulat elnöke volt 1977-től 1992-ig.) mert  dönteni Isten mellett-a Szervezettel szemben,mert "kilépni az Ismeretlenbe." 

  Kívánom,hogy  Jahveh Úr Isten adjon mindenkinek ilyen alázatot,szeretetet,és bátorságot,mint Raymond Franz-nak!
Raymond Franz életútja itt olvashatók: http://hu.wikipedia.org/wiki/Raymond_Franz  , http://www.apologia.hu/religion/jw-franz.html   (Zsotza)

2010. április 4., vasárnap

Emlékünneptől az Úrvacsoráig

Kedves Olvasó! 2010 húsvétján érdekes egybeesések vannak.....egyszerre ünnepel a katolikus,a protestáns,és az orthodox kereszténység : április 4-húsvétvasárnap.   Akik emlékeznek még a szocializmusra,azok emlékeznek arra,hogy április 4-e egy másfajta ünnep volt: Magyarország felszabadulását kellett/illett ünnepelni.
Akkor nem illett még csak gondolni sem arra,hogy megszállás történt. ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_felszabad%C3%ADt%C3%A1s%C3%A1nak_napja ) Bár Jehova Tanúi előszeretettel elhatárolódnak a minden keresztény felekezettől,és az ünnepeiktől,azért nem esett messze az egyetlen "egyházi ünnepük" az úgynevezett "emlékünnep" sem a húsvéttól: március 30-án volt Világszerte megtartva.  Nem véletlen  a zsidó Niszán hónap 14-hez ragaszkodás:   Mintha átmenetet jelentene Jehova Tanúi teológiája,gyakorlata az Ószövetség,és az Újszövetség között.    Szóval az Emlékünnep.  
Ezen az Ünnepen emlékeznek vissza Jehova Tanúi,és a meghívott vendégek Jézus Krisztus halálára,szenvedéseire,és feltámadására. Szigorúan naplemente után kezdődik az Ünnep,Bibliai előadást hallgatnak,és körbeadják a kovásztalan kenyeret,és a bort,ami szimbóluma Jézus Krisztus testének,és vérének (Máté evangéliuma 26:26-29)   Ami keresztény szemmel furcsa:csak az úgynevezett "felkent osztály" tagjai fogyaszthatnak az Emlékjegyekből,ez -a Brooklyni központú Jehova Tanúi (fő) irányzat szerint kb.: alig 9000 fő lehet-világszerte.  Így nagyon kicsi az esély,hogy egy átlag Jehova Tanúja lásson ilyen embert,aki vesz a kenyérből,és a borból.   Furcsa egy jelenség....

Visszaemlékszem: körbeadják a kovásztalan kenyereket,és a bort,valaki fejet hajt az Emlékjegyek előtt,-és továbbadja,-valaki halkan mormolja:"nem vagyok méltó",-és szintén továbbadja. Ahogy ezekre,a több mint másfél évtizedes élményekre visszaemlékszem eltűnődtem....valóban...ki "méltó" arra,hogy fogyasszon az Emlékjegyekből,-a Biblia alapján? Csak bizonyos "kiválasztott szentek" tartoztak Isten szövetségeibe? Általában a Bibliaverseket a Szentírás Károli Gáspár fordítása alapján idézem,- köszönet a http://biblia.hu  Honlap készítőinek!  (Ahol más fordítást használok,ott külön megjelölöm.) Az egyiptomi kivonulásnál ("Exodus") együtt vonultak a zsidókkal "elegy" "keverék" nép, II.Mózes 12:38 "Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom."  (Lásd még az V.Mózes 29:9-13-ban a favágókat,és a vízmerítőket is-akik a Szövetség alá tartoztak.)
Az így kiegészült néppel kötött szövetséget Mózes által Jahveh ÚR Isten: II.Mózes 24:7,8.: "Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk.  Mózes pedig vevé a vért, és ráhinté a népre, és monda: Ímé a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött ti veletek, mindama beszédek szerint." Ésaiás 56:3-6  "És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát:   Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok! Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész; . És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat."

Határozott meglátásom a Szentírás alapján,hogy téves tanítás az,hogy Jahveh (mindenkori) népén belül egy kisebbség (vallási elit) a Szövetséghez tartozik,és a "pórnép" pedig mint valami "töltelék-réteg" lesi: hátha valami "áldás-morzsa" lehullik a "mennyeiek Asztaláról". Ugyanaz a helyzet szerintem az Újszövetséggel is. Isten (Új) Szövetségéhez tartozni: kegyelem,és kiváltság egyszerre.  Kikről olvashatunk a Bibliából,hogy Isten méltónak ítéli az Emlékjegyek fogyasztására -keresztény szóhasználattal:az Úrvacsora vételére?

Aki felismerte önmagában a megváltásra szoruló bűnöst,és Jézus Krisztusban a Megváltót. Aki tanítványként tekint a Mesterre: Máté 26:26-28 "Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan. Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely  sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára." (Saját kiemelések.) Idézetek János evangéliumából 6.fejezetből-a katolikus Szent István Társulat fordítása alapján (Forrás: http://www.kereszteny.hu/biblia ) " 51Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él.
 A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért." 52Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?" 53Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. 54De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. 55A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. 56Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. 57Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. 58Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak.  Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él."

Mikor válik méltatlanná a keresztény az Úrvacsora vételére? A Korinthusiakhoz írt I.levél 11.fejezetében erről olvashatunk: "Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés: Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl. Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek." A Baptista hitvallásban még ezt olvassuk,a 11.cikkelyben: " Hisszük, hogy az úrvacsorát Jézus Krisztus szerezte, hogy azzal rendszeresen élve, hálaadással emlékezzünk végtelen szeretetére, és cselekvő módon hirdessük halálát, amíg visszatér (-Saját kiemelésem-Jehova Tanúi szerint Jézus Krisztus 1914-ben "láthatatlanul" eljött.-) Az Úr Jézus halálának emlékjegyeiben, a kenyérben és a borban azok részesülhetnek, akik újjászülettek, hitük vallomására bemerítkeztek, Istennel és embertársaikkal rendezett közösségben élnek."   Visszaemlékezek arra az időszakra,amikor-többek között- megvizsgáltam a Szentírás alapján,kikről-kiknek szól az Új Szövetség,és az Úrvacsora,nagy felszabadulást jelentett meglátni: Mindenki,aki hisz Krisztusban,és az Ő váltság-halálában,feltámadásában,-és megbánták bűneiket azokat tette méltónak a Mindenható,hogy Isten fiai (lányai) legyenek,és az Új Szövetség tagjai.   Amikor ekkora értéket kínál Jahveh ÚR Isten,akkor -akik hisznek Krisztus halálában,megváltásában,és feltámadásában-akkor azt vegyük komolyan,örömmel,és hálával!

Ne hagyjuk kifosztani magunkat,amikor el akarják venni ezt a bizonyosságot!

Péter I.levele 1:3-5: "Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra,
A kiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, a mely készen van,
hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen."
[Zsotza]