2010. július 1., csütörtök

Jehova Tanúi,és a Krisztus-himnusz

Kicsit "tegnapelőtti"  élmény,de jó visszaemlékezni...   
2010  Május 15.-17. között újra volt Piliscsabai "csendes-hétvége" a "Béthel"  Evangélikus Missziói Otthonban.
("Csendes-hétvége": Hívő keresztények,és a kereszténység felé toleráns emberek két és félnapos együttléte, Bibliatanulmányozással,beszélgetéssel,játékokkal:csocsó,ping-pong,barkochba-és- általában-kirándulások)  
Jó volt ismét megérkezni,kilépni a hétköznapi pörgésből,-bár egész hétvégén őszi jellegű esős idő volt (sajnos,-a korábbi piliscsabai "csendes-hétvégéktől" eltérően-nem tudtunk menni egyszer sem kirándulni) Jó volt látni a régi Arcokat,külön óriási meglepetés volt egy kedves család első látogatása,akik 10 évig (!) voltak az Őrtorony Társulat szolgái voltak,és  felismerve a Biblia,és az Őrtorony Társulat közötti áthidalhatatlan szakadékot,inkább választották Jézus Krisztust,és a Bibliát-szemben Jehova Tanúival.


 Gyülekezeti közösség nélkül,a régi társak által elutasítva  (A Jehova Tanúinak megtiltotta a Vezető Testületük,még a köszönést is.) 
 Szintén nagy élmény volt Infaustus Blogger-társ (http://infaustus.wordpress.com ) személyes megismerése is.  Jó volt beszélgetni-most már személyesen,"élőben" is!
 A korábbi gyakorlattól eltérően most nem egy téma  volt a Bibliatanulmányozások középpontjában,hanem Pál apostol levele a Filippibeli keresztényeknek.


Ahogy tanulmányoztam ezt a Levelet, így ragadta meg a figyelmemet újra az az Igeszakasz,amiben,-tudomásom szerint- egyetért az összes keresztény felekezet,és Jehova Tanúi,unitáriusok,krisztadelfiánusok: 
A Filippibeliekhez írt levél 2.fejezet 5-11 versek megnevezésében: "Krisztus himnusz".  
Legalább az Igeszakasz "népi elnevezésében" van abszolút egyetértés!  
Az általános keresztény értelmezés szerint Jézus Krisztus,-aki Isten formájában volt,-egyenlő Istennel
 (JHVH-val),nem ragaszkodott Istenségéhez,-mint valami zsákmányhoz,hanem megalázta magát,és vállalta az elutasítást,kínszenvedést,meghalt a kereszten,-váltságáldozati halált halt. 
Ezzel szemben az unitárius teológiát valló felekezetek másképp magyarázzák ezt az Igeszakaszt,én a Jehova Tanúi által kiadott "Érveljünk az Írásokból" című missziós segédeszközből fogok idézni.  

156.oldal: >> A Károli így hangzik: "Az az indulat legyen bennetek,amely volt a Krisztus Jézusban is,a ki mikor az Istennek formájában volt,nem tekintette zsákmánynak azt,hogy ő az Istennel  egyenlő." (A B.-D., a Káldy,K.f.,Ö.f. hasonlóképpen fogalmaznak.)  Az ÚV. fordításban  azonban a  6.vers így hangzik:"Aki noha Isten formájában létezett,nem törekedett erőszakkal [görögül,har.pag.mon'] arra,hogy Istennel egyenlő legyen" Melyik fordítások helyesek a szövegösszefüggés alapján?  Az 5.vers azt tanácsolja a keresztényeknek,hogy az ott leírt módon utánozzák Krisztust.  Vajon felszólíthatóak arra,hogy 'ne zsákmánynak',hanem jogosnak tekintsék "Istennel egyenlő voltukat"? Bizonyára nem!  Mégis utánozni  tudunk valakit,aki 'nem törekszik erőszakkal arra,hogy Istennel egyenlő legyen'(ÚV.) << 


Milyen meggyőzően hangzik...!


Egy Jehova Tanúja egyháztagnak meg egyenesen kötelező magyarázat, "Jehova szócsövétől" az Őrtorony Társulattól,amit megvizsgálni egyenesen hitetlenség...-annak,aki az Őrtorony Társulatban hisz !  


Mégis:  én azt látom: az Őrtorony Társulat magyarázata több szempontból "lesiklik a "Bibliai vágányról"!


Egy kicsi "mellékszál" az Őrtorony Társulat magyarázatában-pontosabban egy szóhasználati probléma,és ez a szó:"utánoz", "utánozás".  Egy átlag Jehova Tanúja előtt az a megfogalmazás,hogy "utánozzátok Jézust" abszolút elfogadott,természetes.   Én nem azt tanulom a Szentírásból,hogy (pl.:) "utánozzam Jézus Krisztust",hanem azt: kövessem Őt,és engedelmeskedjek Neki!


Első látásra "betűrágásnak" tűnhet a különbség,de gondoljuk végig: Nem mindegy,ha én a munkahelyen engedelmeskedem a főnökömnek,vagy utánozom!  Az előbbiből rend származik,az utóbbiból, káosz,és paródia.  Például: az a katona,amely utánozza a parancsnokát,sikeres lehet a társai körében,de rosszabb esetben sikeresen "pályázik" a büntetésre.  Sajnos,az Őrtorony Társulat rövid egyháztörténelmi múltja alatt nem követte,hanem  u t á n o z t a  Jézus Krisztust.  "Jehova nevében" feltétlen engedelmességet követelve Jehova Tanúitól. (korábban a "Komoly Bibliakutatóktól".) 


Még "túl is akartak nőni" Jézus Krisztuson: míg a Megváltó elutasította az Ő visszatérésének idejének kijelentését: ( /Jézus/"Így válaszolt: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett." /Ap.csel 1:7,Új Prot.ford/),-ezzel szemben az Őrtorony Társulat 1914-re,és 1975-re "beharangozta" az Armageddont.   Tudjuk: a Történelem Istene nem teljesítette be a brooklyni vallásvezéreknek egy jövendölésüket sem (Lásd még: 1918:az egyházak összeomlása,1925:az Ószövetségi szentek feltámadása,valamint az 1914-et megtapasztaló,azt megértő,és az Armageddont megérő "nemzedék-prófécia" teljes kudarca.) "Természetesen"(?) az Őrtorony Társulat nem kért semmiért bocsánatot,hogy lejáratták a "Jehova" nevet,és félrevezette saját követőit-áldozatait.


Vigyáznunk kell,hogy ne kövessük azt a szervezetet,amely nem követi,hanem utánozza az Úr Jézus Krisztust!
Azért érdemes tanulni Jehova Tanúitól!  
Nagyon jó kérdést fogalmaztak meg a Szerzők az "Érveljünk az Írásokból" című könyv  156. oldalán: "Melyik fordítások helyesek a szövegösszefüggés alapján?"   Valóban...el lehet merülni az ókori ("koiné") görög nyelv rejtelmeibe,de a legtöbb Bibliaolvasó max.  szótárak segítségével tud közelebb kerülni  az eredeti nyelvű szöveghez,ami nagyon nagy hátrány,-tekintettel arra,hogy magyarul sem könnyű olvasmány a Szentírás.  



Szóval,a szövegösszefüggés!  Miről tanít Pál apostol,a Filippi 2.-ben?  

Nézzük meg a hátteret!   Néhány "kulcs-verset" figyeljünk meg,a hangsúlyos szavakat kiemelem:  "Semmit ne tegyetek viszálykodásból, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázatosságból egyik a másikat önmagánál különbnek tartsa." (Fil.2:3,Vida Sándor f.)  "Ő ugyanis, minden tekintetben Istenhez volt hasonló, sőt, egyenrangú volt Istennel. Ehhez azonban nem ragaszkodott mindenáron, mint jogos tulajdonához, hanem mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen.   Amikor a Földön megszületett és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga."  (Fil.2:6,7. "Egyszerű fordítás")  "ki mikor az Isten alakját hordozta, nem tartotta rablott szerzeménynek az Istennel való egyenlőségét,hanem megfosztotta magát, szolga alakját öltötte fel, emberekhez lett hasonlóvá, emberi módon viselkedett" (Fil.2:6,7.-Raffay Sándor f.)  Az Úr Jézus Krisztus követni méltó példakép,-de nem az Istenségében,(mi emberek, nem voltunk-vagyunk "Isten formájában")hanem ahogy Istensége ellenére önként,és szeretetből megalázta magát,emberi testben eljött,és abszolút önfeláldozó életet élt a Földön!


Véleményem szerint már ott látványosan  félrecsúszik az Őrtorony Társulat magyarázata,amikor az "Új Világ fordítás"-tól is eltér a magyarázat: Összhangban a Szentírás szövegösszefüggésével,és a Biblia-fordítók többségével, így fordítja a Fil.2:6-ot az "Új Világ fordítás" készítői: "Aki noha Isten  formájában  létezett, nem törekedett erőszakkal arra,hogy Istennel egyenlő legyen" (Kiemelés tőlem-Zsotza)     Csak egy kicsit gondoljunk bele....ha valaki emberi formában létezik,annak kell -e törekednie  arra hogy  ember legyenMásképp nem is tud létezni! (Az egy más téma,hogy törekedni kell hogy -Isten szerinti-emberi életet éljünk,-azaz-fel kell növekednünk hogy összhangban éljünk a küldetésünkkel.)  


Ha Jézus Krisztus Isten formájában létezett,akkor Isten volt.  Nem olvasok másról hasonlót.  Abban egyetértek az "Új Világ fordítás" készítőivel,hogy "nem törekedett erőszakkal arra,hogy Istennel egyenlő legyen" Miért is kellett volna neki erre törekednie?  (Pláne "erőszakkal"...?!) 
Ha valaki  embernek születik, ("ember formájában van/ emberi formában él") miért kellene arra "erőszakkal törekednie"  hogy ember legyen?
Nekem úgy tűnik az Őrtorony Társulat magyarázata,hogy (Pl.:)  




Gipsz Jakab magyar állampolgárként nem törekedett erőszakkal arra,hogy magyar állampolgár lehessen
Az igazi reform,és megújulás az lenne,ha beismerné  a Vezető Testület: Igen,Jézus Krisztus Isten formájában élt/él, és minden teremtmény Őáltala jött létre,sőt egy teremtmény sincs,aki-ami Jézus Krisztus nélkül   lett volna.   (Lásd:János 1.3!)  


Ezért sem kellett törekednie arra,hogy Isten legyen (Isten formájában legyen),mert eleve abban volt! Ha beismerné ezt is ,és bocsánatot  kérne az Őrtorony Társulat,hiszem hogy nagyobb lenne a tekintélye -a Jehova Tanúi előtt is!  
Adjon szabadulást Nekik is az Úr Jézus Krisztus!  
/Néhány olvasnivaló a Szentháromság témájában: http://szabadjehovatanui.gportal.hu/gindex.php?pg=31504490&postid=219711 , http://infaustus.wordpress.com/2010/01/23/haromsag-tan-2 /  [Zsotza]


4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Olvasd el: http://mek.oszk.hu/02900/02931/02931.pdf

"aki, >noha< Isten formájában létezett, nem >foglalkozott< az elbitorlás [görögül: har·pag·mon′] >gondolatával<, >tudniillik< azzal, hogy Istennel egyenlő >legyen<." - Az kiemelt szavak nem szerepelnek az eredetiben. Ráadásul a "hégeomai" nem azt jelenti, hogy "foglalkozik" valamivel, hanem hogy "tekint" valamit valaminek. A "tudniillik" tehát fölösleges, mert elzárja egymástól a "hégeomai" által megkövetelt két valamit, vagyis azt, amit aminek nem tekintett Jézus. A helyes fordítás tehát nem az őrtornyos változat. Nyilván az sem lehet, hogy "nem tekintette bitorlásnak az Istennel való egyenlőséget," hanem inkább ez: "Noha Istennek formájában volt, nem tekintette ragadománynak az Istennel való egyenlőséget" (amihez tehát ragaszkodnia kellett volna, teheti hozzá az értelmező).

Az említett szöveg (Fil 2,6) kétértelmű szót használ. A "harpagmosz" zsákmányt jelent, és ezt vehetjük "megragadni való" illetve "ragaszkodni való" értelemben. Ez utóbbit maga a szövegkörnyezet valószínűsíti, amikor Jézus önmegüresítését állítja ezzel ellentétbe, nem pedig azt, hogy nem tört magasabbra annál, ami neki járt. Tehát Jézus azáltal nem ragaszkodott zsákmányként Istennel való egyenlőségéhez, hogy megüresítette magát isteni létformájából, szolgai formát öltvén. Ez az önátadó magatartása ad példát nekünk az illető versekben.
Bár a "ragadomány" szó önmagában értelmezhető úgy is: "megragadnivaló dolog," és úgy is: "olyan dolog, amihez ragaszkodni kell," ezen lehetséges jelentések között nem úgy kellene dönteni, hogy a kétértelmű szöveget egy felekezeti tan kedvéért zárójel nélküli betoldásokkal valamelyik irányba elgörbítjük. Az eredetiben nyoma sincs sem a "bár," sem a "legyen" szónak - ezeket az Őrtorony Társaság hamisította oda.

Először azt olvassuk: Jézus Istennek formájában létezett. (A "hüparkhón" igenév jelen ideje nem teszi semmivé a következő ige, a "hégészato" aorisztoszát, azaz lényegében: lezárult múlt idejét.) Hogy öröktől fogva-e, az most nem szerepel a bizonyításban; annyi bizonyos, hogy valamivel a szolgai forma, az emberség felöltése előtt már Isten formájában volt. Ez máris zárójelbe teszi a tagadó első gondolatát.

Névtelen írta...

Ha Jézus megüresítette magát, akkor nyilván volt mitől: az "Isten formájától." Az ortodox teológia ezt úgy fogja fel, hogy Jézus egy időre megszüntette isteni hatalma használatát. (Így mondja a Zsidó levél is: "Rövid időre kisebbé tétetett az angyaloknál.")

A "zsákmány" (harpagmosz) kétféle dolgot jelenthet: amit meg kell ragadni, és amihez ragaszkodni kell. Mivel Jézus egyszer már az Isten formájában létezett, nehezen képzelhető el, hogy az első értelemben állna itt a szó. Ő nem ragaszkodott az isteni formához, azaz megüresítette magát.

A "hogy Istennel egyenlő" szavak helyén a görögben általános értelmű főnévi igenév található ("to einai isa qew"), amely semmiféle időviszonyt nem fejez ki, és a legjobb nyersfordítása: "az Istennel egyenlőnek-levés." Ha csak ezt nézzük, akkor megállhat a "zsákmány" szó első értelme is, de a fent taglalt szövegkörnyezettel együtt már nem.

Annál inkább nem, mert Jézus önmegalázásának és felmagasztaltatásának példájával az apostol éppen arra buzdítja a kolosseieket, hogy ne nézzék a maguk hasznát (nyilván mint keresztényeknek volna módjuk, hogy csakis saját épülésükre figyeljenek), hanem tartsák egymást előbbrevalóknak, feljebbvalóknak maguknál (hüperekhón). Jézus is ezt tette: nem maradt meg egyszemélyes dicsőségében, hanem szolgaként vérzett értünk a fán, gyalázatos halált szenvedett - és amellett, hogy nagyobb dicsőséget szerzett magának, önzetlenségével minket is beemelt az Isten kegyelmébe. Szó sincs arról, hogy istenségét csak így szerezhette meg: a "kereszt drámájának" nem ez volt a tétje.
Azt pedig, hogy Jézus egyenlő volt Istennel (úkh harpagmon hégészato to einai isza theó), elolvashatod a Filippi levélben. Hogy ez nem a "res rapienda," hanem a "res rapta" értelmében veendő, azt a szövegkörnyezet bizonyítja.

Névtelen írta...

Nézzük a több felekezet által elfogadott Ökumenikus fordítást: „Mert ő Isten formájában lévén, nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel.”

J. H. Thayer neves tudós „Újszövetségi görög szómagyarázata” a következőképpen fogalmazza meg: „Istennel való egyenlőségét mégsem tekintette zsákmánynak…” (Azaz más szavakkal, nem ragaszkodott hozzá mindenáron)

Arthur S. Way, a görög és latin nyelvű klasszikusok képzett és nagy tudású fordítója igen hasonló nyelvezettel fordítja a Fil. 2:6-ot: „… mert Ő még amikor Isten formájában létezett, akkor sem ragaszkodott önző módon ahhoz a kiváltságához, hogy egyenlő Istennel…”

J. B. Phillips körülíró fordítása is egybecseng Way fordításával: „… mert Ő, aki természeténél fogva mindig is Isten volt, nem ragaszkodott előjogaihoz, amelyek Istennel való egyenlősége folytán megillették, hanem megfosztotta ezektől magát, saját döntése alapján szolgai természetet öltött magára és halandó emberként megszületett”

Tehát látható, hogy az „Új Világ” fordítású Biblia kivételével az összes többi egybehangzóan, egyértelműen, helyesen közli a Teremtő Isten mondanivalóját.

Zsotza írta...

Nagyon kellemes meglepetés,amikor egy éves post kap kommentárt,-nagyon ritka jelenség... -már azt gondoltam,hogy csak én szeretek régi postokat írni / kommentelni! Minden évben kétszer van Csendes-hétvége Piliscsabán,-tegnap jöttem haza a legutóbbi találkozóról,hasonlóan az előzőekhez,nagy áldás,és élmény volt! Hiszem,hogy ez is egy missziós lehetőség Jehova Tanúi felé _is_! Nagyon szépen köszönöm az értékes kiegészítéseket!