2010. augusztus 6., péntek

Szabados György nyílt levele a "szektatörvényről"

Szeretem olvasni / hallgatni Szabados György barátom rádióműsorát, ("Hét pecsét"-Civil Rádió http://civilradio.hu/ )   Szándékosan írtam úgy,hogy "olvasni /hallgatni",ugyanis élőben  minden páros héten szombaton 14 órakor hallgatható a Biblia mellett  elkötelezett,felekezet-független  rádióműsor,de olvashatók a Web-en Szabados György nyílt levelei.  A műsor honlap-címe: http://nyiltlevelek.mlap.hu/  Néhány mondat,-ajánlóként a honlapról:  >>"
HÉTPECSÉT Minden páros szombaton 14:00 -15:00 (Archívumban páratlan héten található.)
Felekezetektől független, Bibliailag elkötelezett műsor. Szabados György szerkesztő, műsorvezető által választott zenei betétekkel. Állandó blokkok: bibliai fejtörő (adásonként 3-3 könyvjutalom), nyílt levél, és interjú, ill. stúdióbeszélgetés, könyvismertetés. Alkalmanként munkatárs: Mráz Gusztáv. (Betegségéig rendszeres közreműködő volt- Zsotza megj.)
Szabados György 1940-ben született Budapesten. Lelkészképző főiskolán tanított, lelkészként szolgált, szolgál. Feleségével Ágnessel telefonos-, és levelező lelkisegély szolgálatot végeztek, valamint a hajléktalan ellátásban dolgoztak. A Civil Rádió "Hétpecsét" c. műsorát vezeti, szerkeszti. Ez a műsor 2000. szeptember 9.-én indult, és két hetenként 14 órától egy órás időtartamban fogható az FM 98 MHz-en, és a www.civilradio.hu internetes címen. Itt az archívumban minden műsor  két hétig elérhető.   A műsor deklaráltan felekezettől független, bibliailag elkötelezett.<<"  Szeretem,és tisztelem Gyuri stílusát,higgadtságát,szelíd humorát.  Ezt még másfél évtizeddel ezelőtt is megtapasztaltam... Még ismeretlenül levelezni kezdtünk. Ő már néhány éve  lelkiismereti okokból kilépett a Jehova Tanúi Vallás-szervezetből,én már/még lelkileg ébredőfélben voltam.  Már meg mertem fogalmazni kérdéseket Jehova Tanúi tanításaival,gyakorlataival kapcsolatban,-ez a már megkeresztelkedett Jehova Tanúitól már nem ajánlatos dolog.  Ugyanakkor még bennem voltak azok a tanítások, Biblia-magyarázatok,amelyek azt látszottak bizonyítani,hogy az üdvösség  "kulcsa" az Őrtorony Társulat "kezében" van.   (A Jehova név használata,az 1914-es tanítás,a mennyei/Földi osztálya az üdvözülőknek, házról-házra missziózás,stb. ...) Én határozottan,időnként keményen fogalmaztam,kérdeztem-ő szelíden, tárgyilagosan  válaszolt.  Sajnos pár hónap alatt elakadt a levelezés...  Gyuri,és Ági imádkoztak értem. (Ezúton is-köszönöm!)  A kérdéseimre pedig választ kaptam a személyes -Őrtorony mentes- Bibliatanulmányozás által. Köszönet,és dicsőség az irgalmas Istennek!  A most következő nyílt levelet  ugyan 2001-ben  írta Szabados György,-mégis az üzenete semmit sem kopott!  Ami még nagyon  fontos ebben a Nyílt Levélben: bár Szabados György 35 (!)  éven keresztül volt a Jehova Tanúi Vallás-szervezet tagja,-ahol vén,és kongresszusi előadó is volt,tapasztalt  hatalmi visszaéléseket,mégsem "szektázik",nem ostoroz,nem megy le "bulvárba".
  Forrás: http://nyiltlevelek.freebase.hu/14.htm    "A  szektatörvényről"    (Szabados György előadása a Civil Rádióban /URH 98 MHz/ 2001. márc. 24-én, 22 órakor) 
Természetesen, ezt a definíciót csak a köznyelvben találjuk, a törvénytervezet szalonképesebben fogalmaz. Mindenesetre elnevezésétől függetlenül, alaposan felkavarta a közvéleményt.
Ismerősöm mesélte, hogy az egyik történelmi egyház istentiszteletére is bementek a törvénymódosítás érdekében aláírást gyűjtők. Engem például a lakásomon kerestek fel, akik a törvénymódosítás ellen kérték a voksomat.
Történelmi egyházat mondtam az imént. Már ez a meghatározás is nagyon zavar. Gondolatébresztőnek néhány észrevételt szeretnék tenni.
Miért nem történelmi egyház az Unitárius, holott már a XVI. század második felében bevett vallás volt Erdélyben?
Az Iszlám a Mohácsi vész után a török hódoltsággal együtt elterjedt hazánkban is. Igaz, később csak 1916-ban, majd 1988-ban lett törvényes felekezet. Mindenesetre több száz éves magyarországi múltja van, mégsem történelmi egyház.
Ha visszafelé utazunk az időben, akkor azzal a ténnyel is találkozunk, hogy a honfoglaló magyarok először a Bizánci kereszténységgel ismerkedtek meg. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a magyarországi vallási közösségekről kiadott legutóbbi, 1999-2000. évi tájékoztatójában öt ortodox egyház is szerepel. Egyik sincs történelminek deklarálva. És most már csak egyetlen példa. Ha valamelyik irányzat számunkra, magyarok számára igazán történelmi lenne, akkor őseink pogány vallása az. Van is ilyen bejegyzett közösség, az Ősmagyar Táltos Egyház. De sajnos? vagy hála Istennek? - ez sem tartozik a kiemelt kategóriához.

Mindig töprengésre késztet, mit tekinthetünk történelminek? Vagy akár történelemnek? Hány évig igen, hány évtől már nem? A szabadságharc történelem. A taxisblokád már nem?
Lehet, hogy az egyházak csoportosítása más ismérvet takar?
Érdekes kimutatást közöl a Népszabadság 2000. szept. 11-i száma az egyházak javára felajánlható 1%-kal kapcsolatban, mely meghökkentő képet ad az egyházak támogatottságáról. A 4,3 millió adófizető közül 91 egyháznak mintegy 523 ezren ajánlották fel az ilyen jellegű támogatásukat az 1999. évi adójukból. Még a 7 milliónál több taggal számoló Római Katolikus Egyházat is csak 333 ezren jelölték meg kedvezményezettnek. Megemlítem a 40 ezernél több - ráadásul hitvalló, tehát nem csecsemőkeresztségben részesített - taggal büszkélkedő és magát egyébként jogosan a negyedik legnagyobb létszámú felekezetnek hirdető Hit Gyülekezetet. Őket is csak 8209-en támogatták. (Csak zárójelben kérdezem meg, mi történnék, ha az egyházaknak hitéletüket híveik adományából kellene biztosítaniuk? Egyébként egy-két ilyen kivétel van is.)
De térjünk vissza az alapkérdésre, az egyházak megkülönböztetését célzó törvénymódosítási tervezetre. Az ügy azért nagyon kényes, mert a felekezet megválasztásának joga, a vallás-, és lelkiismereti szabadság egymástól elválaszthatatlan fogalmak, és az ember legalapvetőbb jogai közé tartoznak. Az 1962-65 között megtartott II. Vatikáni Zsinat is ezt fogalmazta meg. Mi magyarok ebben a témakörben nagyon szép történelmi példát mutattunk a világnak. 1567-ben a Tordai országgyűlés Európa összes államát megelőzve deklarálta a vallásszabadságot.
Nagyon sötét évszázadok és a közelmúlt sötét évtizedei után a most vizsgált kérdésben nagyot alkotott a magyar parlament. A produktum: "1990 évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról." Érdemes idézni belőle.

  • I. fejezet 1. §-ból. "A lelkiismereti és vallásszabadság mindenkit megillető alapvető emberi szabadságjog ..."
  • I. fejezet 2. § (1)-ből "A lelkiismereti és vallásszabadság joga magában foglalja a vallás, vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását ..."
  • I. fejezet 3. § (1) "Vallása, meggyőződése és azok kinyilvánítása, illetőleg gyakorlása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet és semmiféle előny nem illet meg."
  • II. fejezet 15. § (1) "A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik."
  • II. fejezet 15. § (3) "Az egyházakat azonos jogok illetik és azonos kötelezettségek terhelik."
Ennek a példamutatóan kiváló törvénynek a megváltoztatása súlyos diszkriminációval fenyegetne. Bár próbálják nyugtatni a közvéleményt, oszlatgatni az aggályokat, nekem mégis Orwell "Állatfarm"-ja jut eszembe. A szabadság mámoros hajnalán megfogalmazott parancsolatok idővel átalakulnak. A 7. eredetileg ez volt: "Minden állat egyenlő." A későbbi változat ezt a kiegészítést tartalmazta: "De egyes állatok egyenlőbbek a többinél."
Szeretnék mindenkit emlékeztetni egy roppant érdekes tényre. Az ellenzék most, nagyon helyesen, tisztességesen érvel a törvény módosításával szemben. Csupán az a bibi, hogy az egyházak megkülönböztetését éppen ők kezdték el, amikor kormányon voltak. 1997. június 20-án a Vatikánvárosban a Horn-kormány írta alá a Megállapodást az Apostoli Szentszékkel. Olyan megállapodást, amilyet például az igazán katolikus, sőt a jelenlegi pápát adó Lengyelország sem írt alá. No persze, nem mi magyarok voltunk az elsők. De nem ám! A Duce, azaz a fasiszta Mussolini volt az úttörő, amikor is 1929 február 11-én aláírta a Lateráni Konkordátumot XI. Pius pápa megbízottjával.
Jó, Jó! Mondhatja valaki, de a szekták ellen tenni kell valamit!
Egyáltalán mi a szekta? Latin szó, általában úgy vélik levágottat, lemetszettet jelent. Az Akadémiai Kiadó Latin-Magyar szótárában a secta szó jelentései a következők: irány, út, politikai irány, párt, bölcseleti iskola. Intézményes vallási közösségtől elkülönült, vagy éppen abból kiközösített kisebb-nagyobb csoportot szoktak ezzel a névvel illetni. Gyakran túlhangsúlyoznak egy-egy hitigazságot, de előfordul, hogy éppen egy helyes felismerés, az igazsághoz való ragaszkodás hozza létre az új közösséget. Az első keresztényeket kezdetben a júdaizmus egyik szektájának tekintették. Amikor Pál apostolt bevádolták Félix helytartó előtt, akkor többek között ezt mondták róla:
"... veszedelmes ember ... és a názáretiek szektájának a feje." (Csel.24,5.)
Ebben a megközelítésben a zsidóság az egész kereszténységet, a Római katolikus egyház a protestantizmust, az Evangélikus és Református egyház a belőlük kivált egyéb közösségeket tekinthetné szektáknak.
Elérkeztünk a legfontosabb ponthoz. Hogyan tekinti az Örökkévaló és Igéje a boncolgatott kérdést?
A Teremtő és Mindenható Isten, Aki az ember és az egész Világmindenség Ura, megkövetelhette volna mindenkitől, hogy csak az általa kijelölt hitvalláshoz tartozzék. Bibliai hitem és ismeretem alapján állíthatom, hogy mennyei Atyánk ismertette az emberrel a számára is legjobb, ugyanakkor helyes imádati módot, de szeretetből fakadó, önkéntességet kért. Így azután lehet Istennek ellentmondani, lehet neki hátatfordítani, Ő tiszteletben tartja a döntési szabadságunkat, a lelkiismeretünket. Mindig kész útbaigazítani, vezetni, de soha nem kényszerít. Az ígéret földjét birtokába vett népének Józsuén, vezetőjükön keresztül ad világos irányt, - de szabad választást is:
"... féljétek az Urat és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel ... hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok még ma, akit szolgáljatok..." Józs. 24,14-15.
Az emberiséggel való szerető bánásmódját jól szemlélteti, hogy a hűtlen Izraelt mint házasságtörő feleséget mutatja be, - hiszen bálvány istenek imádatára tértek, - és mégis gyengéden igyekszik helyreigazítani, meggyógyítani:
"... elviszem őt a pusztába és szívére beszélek." Hós.2,13.
Nagyon sokszor egészen eltávolodott Istenétől a választott nép, és Ő a vallási türelem példáját adva, nem azonnal az úgynevezett adminisztratív eszközökhöz nyúlt, hanem a javukra keresett megoldást:
"Azt mondám ugyanis magamban: Miképpen tegyelek téged a fiak közé ..." Jer.3,19.
Az Istentől kapott szabadságjog akkor is az emberé, ha visszaél vele. Ha hamis vallást választ, ha eltompul, eltorzul a lelkiismerete. Egészen természetes, hogy mindezért majd számot kell adni, mint Pál apostol is figyelmeztet:
"hiszen mindnyájan odaállunk majd a Krisztus ítélőszéke elé." Rm.14,10.
De arról is beszél, hogy az ítélkezés nem a mi tisztünk:
"Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát?" Rm.14,10.
A fentebb említett igazságtalan választást az Úr Jézussal szemben is elkövették kortársai. Az Isten Fia nagy-nagy fájdalommal, - de megengedve a hitvallás kérdésében a szabad állásfoglalásukat - megállapítja a tényt:
"Jeruzsálem, Jeruzsálem! ... hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá, és te nem akartad." Mt.23,37.
Tudom, hogy nem könnyű ezt az egész kérdéskomplexumot tárgyilagosan, ésszerűen kezelni, annyi a hangulatkeltés. Beszélnek egyes közösségek veszélyes voltáról, törvénybe ütköző tevékenységéről. A jelenlegi törvények is módot adnak a szankcionálásra, beleértve akár az illető egyház nyilvántartásból való törlését is. Egyébként is, egy európai minőségű jogállam az egyházak életébe csak a büntetőjog sérelme esetén és annak eszközeivel avatkozhat be.
Ami pedig egymás leszektázását, a kirekesztő magatartást, a mesterségesen gerjesztett félelmeket, indulatokat illeti, igazítsanak el a Bulányi Gyurka bácsinak, a piarista tanárnak, a Bokor bázisközösség megalapítójának a Népszabadság 2001. febr. 2-i számában megjelent gondolatai. Cikkének befejező sorait idézem:
"Kedves szektások, maradjatok meg szektásoknak! Kedves nem szektások, legyetek újra szektások, mint a történelem hajnalán! Boldogok lesztek, ha hazudván minden rosszat elmondanak majd rólatok, mert tiétek az Isten Országa! Legalábbis így tudja, aki még figyel vallása alapítójára."
Végezetül összefoglalom a véleményemet. Az 1990. évi IV. törvény tervezett módosítása csak a demokrácia sérelmére történhetne! Ez a nyílt levél ugyan keresztény aspektusból vizsgálta a kérdést, de a vallási és lelkiismereti szabadság minden ember alapvető joga, így mindenkit megillet. Egyetlen embernek sincs joga ítélkezni ott, ahol a bíró maga az Örökkévaló. Ebben az egész bonyolult kérdésben nyilvánvalóan nagyon különbözőek a vélemények. Hadd adjon tanácsot most is az Írás. Ezekkel a szavakkal szeretném zárni is a mondanivalómat.
"És ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek." Fil.3,15.

2 megjegyzés:

Katalin Nászta írta...

Köszönöm. Ma olvastam el.

Zsolt Kovács írta...

-->> @Katalin Nászta:

Nagy meglepetést Okoztál,
nem hittem, hogy valaki még olvassa a szürke kis net-naplómt.
Köszönöm Kommentedet, áldott feltámadás- ünnepet kívánok!