2010. október 1., péntek

A Háromság

Szívesen fedezek fel olyan tanulmányokat amelyek  segítségül lehetnek  vitatott Bibliai alaptanítások megértéséhez.   Ilyen tanulmány   Szabó Ferenc  "A Háromságról" című írása,amelyet személyes honlapján fedeztem fel itt:   http://szaboferenc.hu  Lehet vitatni azt,hogy üdvösség-kérdés e a Szentháromságról szóló tanítás,mégis hiszem-vallom tapasztalom: Jobban megismertem a Szentháromság tanítás segítségével az Isten szeretetét,és Jézus Krisztus megváltó halálát.    Nem vonom kétségbe a Szentháromságról  szóló tanítást elutasító emberek őszinteségét.  Nem gondolom azt,hogy akik nem fogadják el a Szentháromságról szóló teológiai megfogalmazásokat,azok nem keresztények.  (Ez  szigorúan privát vélemény.)  Nem  gondolom,hogy az üdvösség kulcsa lenne ez a teológiai tétel,a Biblia közvetlenül nem tanít  Szentháromságról.  Mégis:  ha megvizsgáljuk,hogy mit tanít a Biblia az Atyáról (Jahveh-ról) Jézus Krisztusról,és a Szentlélekről (Szent Szellem),-és elfogadjuk igazságnak  mindazt,amit róluk olvashatunk,akkor -szerintem is-kikerülhetetlenül rádöbbenhetünk: a Szentháromság valóban igaz.  Sokan azért utasítják el ezt a tanítást,mert úgy gondolják:  mivel  túlhaladja az emberi értelmet,ezért az csak hamis lehet. De ha "kidobjuk" a Szentháromságról szóló tanítást,több problémát okozunk,mint megoldunk.  Például:  alap-igazság,hogy " az Isten szeretet".  De kit  szeretett Jahveh akkor,amikor még nem volt a Logosz (Jézus Krisztus)?  Vagy nézzük a megváltást:  igazságos lett  volna-e az Atyától,hogy az ellene elkövetett  bűnöket egy  teremtményre hárítsa?  Ha nekem kárt okoz valaki,két választásom van: vagy megbüntetni  a vétkest (-büntetést kérni a vétkesre) ,vagy megbocsátok,-és  én vállalom magamra a büntetést.   Ha Jézus nem Isten,-csak egy tökéletes ember- akkor meghalhatott egy másik emberért.  De  az egész  emberiséget  csak Isten  képes megváltani.  Ha Isten nem képes önmaga megváltani  az  emberiséget,akkor nem mindenható.  Idézek néhány mondatot Szabó Ferenc tanulmányából:   >>"
A monoteizmust erőteljesen hangsúlyozó bibliai ige, Izráel fő hitvallása így hangzik: "Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!" (5Móz 6,4) 5 Mózes 6:4 egyértelműen tanítja, hogy Isten egy, de miközben az író választhatta volna a jachid kifejezést is, amellyel a magában álló „egy” fogalmát fedte volna le, a választott héber kifejezés az echad, amely az összetett „egy” fogalmát vagy a csoport egyik tagját jelöli, a magában álló illetve hangsúlyosan érthető „egy”-gyel szemben. Ugyanaz az echad szó szerepel Mózes első könyve 2:24-ben a férj és a feleség egységének kifejezésére, akik „egyek” lesznek, de úgy, hogy ezen egységen belül megőrzik egyéniségüket. Itt tehát az egy nem számszerű értelemben vett egyet jelent, hanem az az "egyedülálló, egyedi" jelentésen van a hangsúly.
Isten a Teremtéskor többes számú kijelentéssel utalt önmagára: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”A többes szám az isteni személyekre utal. Hasonló többes számú formulával más helyeken is találkozunk:  "Mondta az Úr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván" (1Móz 3,22).  "Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét" (1Móz 11,7).  "Hallottam az Úrnak szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el és ki megy el nékünk?" (Ésa 6,8).  Az Ószövetségben is van példa arra, hogy egymás mellett néven neveztetik a három személy: "Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának Angyala megszabadította őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomorították szentségének Lelkét, és ő ellenségükké lett, hadakozott ellenük." (Ésa 63,9. 10)
A három isteni személyre vonatkozóan a legfontosabb  kijelentés Jézus misszióparancsa: "Elmenvén azért, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében." (Mát 28,19) Jézus itt néven nevezi a három isteni személyt. Mindhárom személynek "neve" van, ami a Biblia fogalomvilágában egyértelműen azt jelenti, hogy különálló, valóságos személyekről, személyiségekről van szó. Miről van szó ebben az igében? Kereszteljétek meg az embereket, merítsétek be, kössetek szövetséget az Atyával a Fiúval és a Szentlélekkel. Hogyan lehetne szövetséget kötni az Atyán kívül a Fiúval, ha nem Isten, és a Szentlélekkel, ha az vagy nem személy vagy nem Isten? Azért fogalmazott így Jézus, mert a három személy a teljesség.
Jézus misszióparancsához hasonlóan egymás mellett említik a három isteni személyt az alábbi igék is: "Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal." (2Kor 13,13) V.ö.:1Kor 13,14. A "Szentlélek közössége" kifejezés szerepel. A "közösség" szó mindenképpen interperszonális (személyközi), azaz személyek közötti kapcsolatra utal. Nem lenne alkalmazható, ha a Szentlélek csupán csak személytelen befolyás, kisugárzás vagy erő lenne. "János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendő, és a hét lélektől, amely az ő királyiszéke előtt van, és a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által," (Jel 1,4-5)
"És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijött a vízből, és íme az egek megnyilatkoztak néki, és ő látta az Istennek Lelkét alájönni mintegy galambot, és őreá szállani. És íme egy égi hang ezt mondta: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mát 3,16-17)
Következetesen felsorolásra kerül, néven neveztetik, megjelenik a három személy. Nem lenne értelme ennek, ha a Szentlélek csak az Atya és a Fiú Lelke, vagy éppen csak erő, befolyás lenne. Mindezek az igék kifejezik a tökéletes harmóniát, az azonos szándékot és együttes cselekvést is a három isteni személy között.
Az Atya és a Fiú egységéről Jézus így nyilatkozott:  „Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? ... Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van” (Jn. 14:10/a, 11/a)  "<<  A teljes tanulmányt érdemes elolvasni  itt: http://www.szaboferenc.hu/tanulm/haromsag.htm

10 megjegyzés:

Kató István írta...

Béke Veled!
Köszönöm, ezt a bejegyzést, vagyis jó, hogy megtaláltad ezt a cikket.
Egyesek túlbonyolítják a szentháromság-kérdést, ahelyett, hogy gyermeki lelkülettel fogadnák azt, amit az igében olvasnak.

Írod: "Nem gondolom azt,hogy akik nem fogadják el a Szentháromságról szóló teológiai megfogalmazásokat,azok nem keresztények."

Én sem gondolom ezt. A kérdés inkább az, hogy ők mit gondolnak a mi kereszténységünkről...

Zsotza írta...

Örömmel tapasztalom,hogy nem feltétlenül utasítják el a Szentháromság-teológiai tételt elutasítók a Szentháromság-valló keresztényeket,-még ha ez egy szűk kisebbség is.

Zolika írta...

Én elfogadom hogy van szentháromság és kész.
Hiszem mert ez van a Bibliában.
Mélyebben sosem foglalkoztatott a kérdés. Megelégedtem ennyivel.
Vannak dolgok, amiket mi emberek nem tudunk felfogni.
Nekünk hinnünk és szeretnünk kell. :)

Zsotza írta...

Zolika,alapvetően egyetértek. De nem annyira "sima az ügy"....főleg aki unitárius,vagy Jehova Tanú családból származik. Köszönöm a kommentet!

Hevel írta...

Nem akarok itt rendet bontani, de az echad szó jelentése nem "kompozit egy", hanem egy, egyetlen. Kicsit irónikusnak tartom, hogy a háromság tanával nem lehet kikerülni a Jézust évezredekkel megelőző, a judaizmus szigorú monoteizmusát megfogalmazó mondatot.

Ezzel kapcsolatban van egy furcsa határvonal a judaizmusban a Jézust mint messiást elfogadó zsidók csoportjai közt: azok, mint sok netzari zsidó, akik vallják, hogy Yeshua volt a messiás, aki ember volt, Miriam és Yosef fia, azok zsidók és Izráel házához tartoznak, igaz, a legtöbben kicsit ütődöttnek tartják őket. Azok viszont, akik Jézus istenségét elfogadják, keresztényeknek, nem zsidóknak tekintik, még ha születésük szerint azok is. Csak ennyire fontos az az egy szó, az echad.

Zsotza írta...

Köszönöm a kiegészítést,Hevel!

sdhshh írta...

Ott a héber szövegben az "egy" szó (ehád) áll, amely alapvetően egyetlenszerűséget fejez ki. Az 5Móz 6:4 szövege: "JHVH a mi Istenünk, egyedül JHVH!" Jehova a Bibliában mindenhol abban az értelemben "egy Isten", hogy nincs más: az egyetlen. A szöveg tehát nem azt állítja, hogy Isten a lényét tekintve egy személy, hanem azt, hogy csak egy Isten van. Hogy hány személyben létezik, az más kérdés.

http://www.bible.ca/trinity/trinity-oneness-unity.htm
http://www.bible.ca/trinity/trinity-oneness-unity-yachid-vs-echad.htm

sdhshh írta...

Isten lényegében egy, személyében három.

Azonban meg kell állapítanunk, hogy azok a kifejezések, amelyekben a Szentháromság tanát idézni szoktuk, sok félreértésre adnak alkalmat, és sok homályt támasztanak, amely nem a Szentháromság titkának a homálya. "Isten lényegében egy" - így szoktuk magyar fordításban idézni a Szentháromság tanának régi megszövegezését. Ez úgy hangzik, mintha azt akarnánk vele mondani, hogy Istenben az a fontos, ami benne egy, s az, ami benne három, már mellékes. Hiszen "lényeg" alatt ma rendesen olyasmit értünk, ami "lényeges", s amihez képest minden egyéb "lényegtelen". Pedig a Szentháromság tana arról szól, hogy Istenben van olyan háromság is, amely nem kevésbé lényeges, mint az Ő egy-volta! Nem is a szó mai értelmében vett "lényegről" van itt szó, hanem inkább úgy adhatnánk vissza a Szentháromság tanának ezt az első tételét, hogy "Isten lényében egy". Vagyis egyszerűen: csak egy Isten van és nincs több. Ezen van a hangsúly mindenekelőtt. Akik tehát a Szentháromság tanát azzal vádolják és azon a címen utasítják el maguktól, hogy az megbontja az egyistenhitet és lecsúszik annak tiszta magasságaiból a pogányság többistenhitének a mélységeibe, vagy legalább is az azok felé vezető lejtőre, - azok nem jól figyeltek oda, hogy mit is mond ez a tanítás. Talán egyáltalán nem is oda figyeltek, ahova kellett volna: ahonnan tisztán és hitelesen hangzott volna feléjük a Szentháromság tana, hanem csak eltorzult és elfajult formáival találkoztak, és ezek alapján alkották meg róla elítélő véleményüket. Ebben az elítélő véleményben lehet sok minden, amivel szívből egyetérthetünk, de ami magát a Szentháromság tanát egyáltalán nem érinti. Mert az, eredeti és tiszta formájában, mielőtt bármi másról szólna, mindenekelőtt szilárdan leszögezi magát az egyistenhit álláspontjára. Sőt azt kell mondanunk: részben éppen az egyistenhit védelme érdekében született meg a Szentháromság tana. Amikor az ókori keresztyén egyház ezt a tant megfogalmazta és dogmájaként kimondta, ezzel egyebek között éppen annak akarta útját állni, hogy az egy Isten mellé bárki még egy második vagy harmadik isteni "lényt" állítson Jézus Krisztusban, illetőleg a Szent Lélekben. Ezért hangsúlyozta azt, hogy "Isten lényében egy", és csak azután tért rá az Istenben levő hármasságra, az Atya, Fiú, Szent Lélek "három személyére".

Endyy írta...

HA a három személy egy lenne akkor mikor Jézustol kérdezték a tanitványok,hogy mikor jön a vég pontosabb válasz adott volna és nem huzta volna ki magát a válaszadásbol azzal,hogy a napot és az órát senki sem tudja,igy fejezte ki magát.'' Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.''.Máté 24:36.Igy ez a vers rendithetetlenűl alátámasztja,hogy a szentháromság az emberi elme szüleménye és nem Isteni.Ha egyek lennének akkor tudott volna a dologrol de nem tudta igy hát nem egyek mert az Isten felette van Jézusnak is és a szentszellemnek is.Ez olyan mint egy császárság a császár ad egy földet valakinek és királyá teszi ott,de ez nem azt jelenti,hogy nálanál nagyobb vagy egyenrangú vele,szerintem Isten és Jézus között is ilyen megállapodás lehet.

Zsotza írta...

Endyy,nagyon fontos témáról írsz,-köszönöm! >>"Egy kevéssel alacsonyabbá tetted az angyaloknál; dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg, és kinevezted őt kezed munkái fölé."<< Jézusról szól ez az Igevers,a Zsidókhoz írt levélből, a 2.fejezet 7.versben. (Jehova Tanúinak az Új Világ fordítása!) A Földön Jézus nem Istenként élt,hanem :>>"ki Isten alakjában nem tartotta azt rablott zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő,hanem azzal, hogy rabszolgai alakot öltött fel, s emberi hasonmásba [öltözött], üressé tette magát,sőt még akkor is, mikor külső idomban olyan volt már, mint egy ember, megalázta magát azzal, hogy a halálig engedelmes lett, éspedig a kereszt haláláig."<< (Fiippibeliekhez írt levél,2:5-8,-Csia Lajos fordítás) Bővebben ír erről a témáról Folk Iván,szeretettel ajánlom Tanulmányát: http://zsotza.blogspot.com/2011/01/folk-ivan-jezus-istensege-ii.html