2010. november 7., vasárnap

Polbeat,Gerilla együttes

 November  7.-én  írom  ezt a  postot.
 Az én generációm,és az idősebbek  emlékeznek még,
hogy régen,ezen a napon munkaszüneti nap volt,
a "Nagy októberi szocialista forradalom ünnepe". 
   
Én gyerekként,-később tinédzserként - csak a "Nu Pagagyi" -azaz a "No,megállj csak!"! című szovjet  rajzfilm-sorozatra  emlékszem  szívesen.   Nincs bennem semmi  nosztalgia   a   régi rendszer iránt. (Mielőtt "kedves kommentelők" elkívánnának engem egzotikusabb éghajlatra...!)   
Koromnál fogva nem emlékezhetek a '60-as évekre,  
így a polbeat  néven működő zenei műfajra sem.  

Először úgy tudtam,hogy a KISZ (Fiatalabbaknak: Kommunista Ifjúsági Szövetség)  által  támogatott énekesek,zenekarok támadták az USA-t,és általában a kapitalista világrendszert.   Beat-zene, politikai témájú dalszövegekkel.  Persze, ez nem volt kizárólag Közép-kelet európai jelenség, az USA-ban protest song-nak nevezték, 
a műfaj legismertebb   előadói (a teljesség igénye nélkül)  Joan Baez,Bob Dylan,Woody Guthrie,,és sokan mások....   Nekik nagy előnyük volt az,hogy szabadabban  szólhattak.  Persze:a '60-as években vagyunk -gondolatban-, az  USA-ban nem  Barack Obama az elnök, és  Martin Luther King  ,és kortársai még talán álmodni sem mertek arról,hogy egy napon afro-amerikai elnök vezeti az Államokat.

 Magyarországon a műfaj  talán  legismertebb képviselője a Gerilla együttes volt,  a zenekarról részletesebben a Wikipédián    -->> itt olvashatsz <<--    

Szeretném megismerni azt a korszakot,amelyben ez a műfaj  létrejött,ezért is vettem meg Vámos Miklós "Félnóta" című könyvét,amely -bár alapvetően nem dokumentumregény-de mégis a Gerilla együttes  pályafutását dolgozza fel,amelynek  Ő is tagja volt.   Érdekesség még,hogy az Írónak ez volt az első könyve.  Így vall erről  Vámos Miklós:  

 ">>Mindig tudtam, hogy ez a nagy témám: a Gerilla együttes, a gimnázium, az akkori baráti társaság. A cím is egy négysoros dalból jön. Írogattam ilyeneket, bár ezekből csak egyet játszottunk. „Sok beszédnek híg a leve, szegény ember vízzel főz, sok beszédnek híg levéből nem leves lesz, hanem gőz.” 
Ehhez hasonló volt a Félnóta is, de annak a szövegére már nem emlékszem. A hetvenes években kezdtem el írni a regényt. 
Az volt az elképzelésem, hogy végig többes szám egyes személyt használok majd, hiszen nem magamról, hanem egy baráti társaságról akartam írni. Lineárisan vezettem a történetet, borzasztó részletességgel.<<" 

  A teljes interjút itt olvasható: http://www.europakiado.hu    Nem könnyű olvasmány,de akit érdekel ez a korszak,az "megküzd" az élményért. Tervben volt,hogy a könyv mellé CD-lemezt is mellékeltek volna.   Én sajnálom,hogy nem így lett.  Lássuk be:  aki szeretné megismerni (valamennyire): milyen volt a polbeat, a Gerilla együttes,az csak a NET-en remélheti,hogy sikerrel járhat.  
Szerencsére Vámos Miklós feltett a honlapjára  négy dalt: "Ejtőernyős","Várunk" , "Antal gazda",és a vietnami népdal-hangzású,-nekem nagy  kedvenc- "Kontyos kókusz" című dalokat,amelyek meghallgathatók,és letölthetők.  (Köszönet érte-ezúton is!)
 
Nekem kellemes csalódás volt mindegyik Gerilla-nóta.   Talán azért,mert annyira rossz  kritikákat  kapott a zenekar....?  A lényeg-számomra: ezek az  akkori  fiatalok őszintén,naívan hittek abban,hogy innen,Magyarországról  hitelesen lehet bírálni az USA-t a néger-kérdés,és a vietnami háború miatt.  Később  hazai társadalmi problémával is foglalkoztak.   
Az "Umbláv tupenye" című dalukkal  "kiverhették a biztosítékot"   az "illetékes elvtársak"  fejében.  
Hatalmas dolog  volt ilyen  bátor  dalszöveget írni,
és  azt nyilvánosan  előadni!

>>"Falu végén vályogviskó, Gazsi cigány ott lakott.
Népszava és Népszabadság fedett minden ablakot.
Umbláv tupenye, nincsen neki melege.
Umbláv tupenye, nincsen neki melege.

Hogyha ránéz ablakára, ugyanazt látja hónapszámra.
Olvassa a híreket, hogy szegények a négerek.
Umbláv tupenye, fázik minden fekete.
Umbláv tupenye, fázik minden fekete.

Dolgos ember volt a Gazsi: dolgozott, ha dolga volt.
Munkában és munkán kívül fejtől lábig csupa folt.
Umbláv tupenye, a divat nem kenyere. 
Umbláv tupenye, a divat nem kenyere.

Állást kap egy szappangyárban, a melóhoz csak joga van.
De a büdös gyárban egy büdös főnök azt mondja, hogy szaga van.
Umbláv tupenye, válaszra sincs ereje.
Umbláv tupenye, válaszra sincs ereje.

Ki-be jár a gyári szarka, három méter vászon rajta.
Gazsit persze tapogatják: biztos ragad mindkét marka.
Umbláv tupenye, pedig nincs is gebine.
Umbláv tupenye, pedig nincs is gebine.

Volt ám néki felesége, ő főzte a derelyét.
De 13 nehéz szülés elvitte az erejét.
Umbláv tupenye, kevés volt a derelye.
Umbláv tupenye, kevés volt a derelye.

Így is maradt kilenc purdé, mindegyik a vonót nyűvé.
De nincs sehol szükség rájuk, mivel nincsen filhallásuk.
Umbláv tupenye, se duda se nyenyere.
Umbláv tupenye, se duda se nyenyere.

Falu végén vályogviskó, zörgess be az ablakon.
Ne hidd azt, hogy lakhatatlan, Gazsi mindig ott lakott.
Ház is kéne, munka kéne, nemcsak nyárra, nemcsak télre,
Túl sötét a viskó mélye, nem elég a jövő fénye
"<<



 Hogy teljesebb legyen a (polbeat) kép,feltettem  három dalt a Gerilla együttestől:   




 [Zsotza]
 


Nincsenek megjegyzések: