2011. március 16., szerda

Barna Zoltán: Magyar vagyok,nem turista

Kedves  Olvasó!   Szívesen   böngészek  régi email-eket.   Ilyenkor  mindig  van  esély  kincseket találni!  Az "Egykori és  aktív Jehova Tanúi"  levelezőlista   email-jei   között  találtam   Barna Zoltán  ( http://exjt.hu/   )  egyik  régi  levelét  hitről,és   hazaszeretetről.  Zoli  sorstársam  volt,  mint  egykori, felszabadult  Jehova  Tanúja  azt  a  tanítást kapta,hogy  a  jó  keresztény  ember  abszolút  távol  áll  az  olyan  dolgoktól,mint  politika,és  hazaszeretet.  Ahogy  megtért  az  Úr Jézus  Krisztushoz  felülvizsgálta  ezt  a  nézetet  is........és  eljutott egy _hitem  szerint_  kiegyensúlyozott,józan  Biblikus  álláspontra.  Erről  szól  a "Magyar  vagyok ,nem  turista"  című írása  2008-ból,a  Rá  jellemző  nemes  iróniával  fűszerezve. Furcsa  belegondolni,hogy lassan  két  éve  Ment  el....az  a  tudat  vigasztal,hogy  az Úr Jézusnál  jó  helyen  van!  Nekem  élmény  volt  újra  elolvasni,Fogadd  szeretettel!    [Zsotza]

Barna Zoltán: "Magyar vagyok,nem turista (?)

"Magyar vagyok, nem turista" - tudatja a világgal egy ilyen feliratú
póló viselője. Miért lehet ez fontos neki? Én magyar keresztényként
hogyan gondolkodjam polgárságom felől?

Magyar vagyok, de nem azért, mert állítólag jobban csavarodott a
DNS-em ( "Az emberi faj DNS-ének adott hosszegységén 2-3 csavarodása
van, míg a magyarnak (és japánnak, akikkel távoli rokonok vagyunk) 9."
(Grespik László: Szkíták törvénye)), hanem mert itt születtem,
szocializálódtam. Tudom, "hol lakott itt Vörösmarty Mihály" ( Radnóti
Miklós: Nem tudhatom ....) Keresztény vagyok, mert Jézus Krisztust
Uramnak és Megváltómnak fogadtam el, Isten a pogányok közül szerzett
népének polgára (Apcs 15:14, vö. 2Kor 6:16, Róm 9:24-26, 1Pét 2:10).
(A kétféle identitás felsorolásának sorrendje nem fontosság szerinti,
éppen ennek vizsgálata dolgozatom témája.)

Napjainkban két ellentétes tendencia figyelhető meg a nemzeti
identitás tekintetében. Az egyik a globalizáció, melyben a
multikulturalitás terjedése által a nemzetállamok eltűnése,
összeolvadása világszerte szándék és folyamat. Ezzel ellentétes a
másik: a nemzeti öntudat fokozódása, amit jól mutat a jobboldali
pártok választási előretörése is (pl. a közelmúltban Svájcban,
Lengyelországban, Franciaországban). Az egykori és a jelenlegi
Magyarországon élő magyarok közt és körül is megfigyelhető mindkettő -
és az ellenhatása is (pl. Malina Hedvig - Szlovákia, Kiss Norbert -
Magyarország).

Mi, keresztények idegenek és jövevények vagyunk a földön (Zsid 11:13,
1Pt 2:11 Uf.), a mi polgárságunk a mennyben van (Fpi 3:20 SZIT). De
mennyei polgárságunk nem szünteti meg a földit: Pál apostol többször
élt római polgári jogaival (pl. Apcs 12:25), sőt zsidósága sem szűnt
meg (2 Kor 11:22), - ugyanakkor zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé
lett, hogy megmentsen némelyeket (1 Kor. 9:22, 19). "Szabad lévén
ugyanis mindenektől, magamat mindenek rabszolgájává tettem" - ez az
evangélium által kapott szabadság, nem valamiféle globalizmus! Tehát
"magyar vagyok ÉS turista" - mondhatnám.

Más nemzetek polgáraival való viselkedésünknél döntő lehet még, hogy
Isten "Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette" (ApCsel
17:26) - ez kizár bármilyen rasszizmust (faji felsőbbrendűséget).

Saját nemzetünkkel, annak vezetőivel kapcsolatban sem könnyű a
helyzetünk. A Római Birodalomban a császár teljhatalommal bírt, de
napjainkban hazánkban ez a hatalom a népé: "A Magyar Köztársaságban
minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői
útján, __valamint közvetlenül gyakorolja__. (1949. évi XX. törvény 2.
§ (2); kiemelés általam-B.Z.).
Mostanában úgy érezhetjük, nem csak kb. 2600 éve és nem csak a
választott népre volt igaz a próféta szava: "Nagyjaid pártütők és
tolvajok társai, mindannyija szereti az ajándékot és hajhássza a
fizetést; az árvának nem szereznek jogot és az özvegynek ügye nem jut
eléjük." (Ésa 1:23, IMIT ford.) Ezért állampolgári jogunkkal élve
megválasztásukkor hasznos emlékezetünkbe idézni Pál apostol tanácsát:
"A kézrátevést el ne hirtelenkedd, se ne légy részes a más bűneiben"
(1 Tim 5,22 Uf.), amelyben kapcsolatot láthatunk a kézrátevés
('választás') és a bűneikben való részesség közt.    Ezért is szükséges
(és talán elégséges is), hogy "tartsatok könyörgéseket, imádságokat,
esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden
feljebbvalókért," (1 Tim.2:1-4)

Akkor hát a keresztények ne vegyenek részt az állam vezetésében, ha
lehetőségük adódik erre? "Egy harcos sem elegyedik bele az élet
dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta." (2 Tim. 2:4 KG)
idézik Pál apostol szavait azok, akik így gondolják. Csakhogy Pál
apostol megemlíti két testvérünket, "Erástus a városnak kincstartója,
és Kvártus atyafi" (Rm 16:23, KG.), akik Efézusban magas tisztséget
töltöttek be a város vezetésében. De ekkor nagy szükségük lesz a
Jézus főpapi imájában kért támogatásra:  "Nem azt kérem, hogy vedd ki
őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (Jn 17:15)

De nem csak, sőt nem elsősorban a politikából, politikusokból áll az
élet. Leggyakrabban "egyszerű emberekkel" találkozunk, kerülünk
kapcsolatba. Péter apostol szavai jól összefoglalják a követendő
etikát: "Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel
rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket
látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.   Engedelmeskedjetek
minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb
hatalomnak, akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők
megbüntetésére és a jót cselekvők megdícsérésére." (1 Pt 2:12-14)
Csakhogy meddig mehetünk el az engedelmességben, kinek a mércéje
szerint kell tisztességesen élnünk? "Istennek kell inkább
engedelmeskedni, hogynem az embereknek". (ApCsel. 5:20, Uf)

Magyarként egy nagyobb közösségnek, az Európai Uniónak is tagjai,
polgárai vagyunk.   Keresztények közt is elterjedt nézet, hogy az EU
több szempontból a Római Birodalom "újjászületése", vagy azzá lesz
hamarosan. Nem tudjuk, így van-e.   De abban segít ez az elképzelés,
hogy lássuk: társadalmi, emberi, etikai szempontból nem is volt olyan
régen az Újszövetség eseményeinek, megírásának kora. Azonban, ha nem
így lenne is, keresztényként cselekedeteinket elsősorban nem a
születési helyünk, kultúránk határozza meg az életünket irányító
alapelveket, hanem Isten Igéje - az írott, és a megtestesült Ige
egyaránt. Ma is 'lámpásnak', 'sónak', 'az élet illatának' kell(ene)
lennünk.

Nekem itt, Magyarországon, magyar emberként kell segítenem múltjában
sokszor gyökértelen, jövőjében bizonytalan embertársaimat, hogy a
Kősziklán megállva, Rá alapozva megtalálják örök hazájukat, Isten
Királyságát.

"Egyik lábunkkal a kultúránkban állunk, írta Miroslav Volf horvát
teológus, a másikkal viszont Isten országában. Saját korunkhoz való
kötődésünk nem abszolút: zarándokok és idegenek vagyunk, éppen azért
Isten kegyelméből gyakorolhatjuk profetikus tisztségünket: a kor
bírálatát, ám a másik pólusról, emberi mivoltunkról 'tükör által
homályos látásunkról' nem feledkezhetünk meg." (Tóth Sára: A
posztmodern gondolkodás elõnyei keresztény szemmel.) <2008>

4 megjegyzés:

Gabi írta...

Ez egy kellemes írás volt. Az egyik volt körzetfelvigyázótól (aki exjt) kérdeztem azt, hogy mi a véleménye arról, hogy mehetek-e választáson szavazni. Ő mondott egy érdekes történetet egy amerikai városról. A városban (nem tudom a nevét, de sokan igen) a lakosok 99%-a keresztény hívő. Ha nem szavaznának, akkor a befizetéseiket a lakosság 1%-a használná, ahogy akarná.
Egyébként a Grespik-idézettel kapcsolatban értem, hogy irónia, de azért nem bírom megállni, hogy ez tömény hülyeség. Mármint a csavarok száma a DNS-ben. Egy tudományos publikáció sincs, amely igazolná. Persze nem ez a lényeg, tudom.

Zsotza írta...

Nagyon klassz történet! Jehova Tanúinál azért is kapóra jön ez az "anti-politikus" szlogen,hogy különbnek látszódjanak "más vallásoknál". Ami persze butaság: mert minden politika. Dánielt tutti,hogy kizárnák Jehova Tanúi,-akárcsak Kvártust,akiről Zoli ír. A Grespik-idézet Zolira jellemző irónia,igen! Köszönöm Látogatásodat,és Kommentedet!

Tiv írta...

Én a szavazatomat Urunkra adóm.
Mindet az Ő kezébe szeretnék adni, és kezéből kapni.. ez számomra nem magyar kérdés.

Zsotza írta...

Szervusz Tiv!
Ennél jobb választás nem is lehetne!