2011. június 4., szombat

Emlékezem Orián Gézára

Ez  egy  olyan post,amit  nagyon nem   szerettem volna  megírni.  Elkezdtem  írni a legutóbbi  piliscsabai  csendes-hétvégéről.  Mégis, szomorú  aktualitása lett ennek  a postnak.  
Elhunyt  Orián Géza, a református Kallódó  Ifjúságot Mentő Misszió   szociális  munkása.  Ismeretlen  Ismerősömről, hittestvéremről  van szó, nem  tudok  halálának  idejéről,okáról.    Orián Gézát   először a  Hétfői Bibliakörben láttam.  Már  elsőre  megfogott  közvetlensége,és bölcsessége,nemes  humora,mély  Istenfélelme.  Mindig  volt  építő tapasztalata,-főleg a magányos,elutasított, lenézett  emberekről.  A  fő szolgálati  területe a  cigányok között  volt, -eredetileg  szociális  munkásként, de  jóval  több  volt annál.  Lelkigondozójuk  volt,palást  nélküli lelkipásztoruk,barátjuk.   Eredetileg  orvosnak  tanult.  Senkit  nem hallottam  olyan  szeretettel  beszélni  még az  olyan emberekről is,akik  erősen bizalmatlanok voltak vele szemben,sőt nem egyszer  meglopták.  Mégsem  adta  fel a szolgálatot.  Biztos,hogy  nem a  pénzért,és az  elismerésért.  Még  "reflektorfényből"  sem  jutott  Gézának  sok.  De  tudom: nem  is bánta.  Az a  Valaki, az  az  Ember , Jézus  Krisztus volt  Géza  előtt  példaképként,  aki  életét  adta  mindenkiért, és  még  sokszor a saját  barátai, a tanítványok  sem  értették a  Mestert.  Én sem értettem  sokszor,hogy  "győzi"  erővel,és szeretettel  a  szolgálatot.  Élhetett  volna  sokkal  nyugisabb  életet.  Orvosnak  tanult,szép  karrier  várt  rá.  Sikeres  volt az  egyetemen, tanulmányi  versenyt  nyert, külföldre  hívták.  Szinte minden körülmény  adott  volt  ahhoz,hogy Orián Géza  sikeres  orvos legyen. Mégis  így  vallott  erről: 

 >>" A nagy kérdés az volt, hogy lehetek-e úgy befutott, sikeres orvos, hogy otthagyom az idős szüleimet, a beteg öcsémet? Erre a kérdésre azt a választ kellett adnom, hogy nem. Akkor beálltam a saját keresztem alá, és vállaltam az öcsémet. Azóta velem él, és benne olyan erőforrást találtam, amire nem számítottam. Sokszor mentem sírva haza, mert nem bírtam a hálátlanságot, a bizalmatlanságot, a szeretethiányt elviselni, és a fogyatékos öcsém vigasztalt meg. Ez adott erőt, kitartást. Valahogy újratermelődik az erő az öcsém hatására. És azoknak a cigánygyerekeknek, akik tanulnak, akik rossz cigányból jó cigánnyá akarnak válni, – nem magyarrá –, cigánynak megmaradni, azoknak pedig én adok erőt."<<   

Géza haláláról  először a Facebookon  olvastam egy  református  lelkipásztor ismerősömtől.  Nem  mertem  elhinni.  Abban  reménykedtem,hogy  ez egy  rossz  álom.  Nem is  mertem  megemlíteni  senkinek.  A legközelebbi  Hétfői Bibliakör-alkalmon  szóba került  Géza  halála. Mégis csak.... Még  hívő  keresztényként  is  nehéz  a  búcsúzás  fájdalmát  elhordozni.   

Hiszem,hogy  Géza  a Krisztus  győztes szolgájaként  hazaérkezett.  Most  még a  búcsúzás  ideje van.  
Orián  Géza  élt  itt a Földön 53 évet, temetése  2011 június 8.-án, 11: 15-kor  lesz  az  óbudai temetőben.  Bacskai  Bálint,  budapest- józsefvárosi  református lelkipásztor  szolgál   a temetésen Igehirdetéssel.  Az  emlékezés  végén  szeretnék cikkeket ajánlani  Gézáról, valamint  Szabados György utolsó  riportját Orián  Gézával a Civil Rádió  "Hét pecsét"  című műsorában,ami   2011 február  26.-án  készült.

Rádió-riport: zsotza.wrzuta.pl

[ Zsotza ]  

 Magyar Nemzet Online , Pafi.Hu  ,  Parókia.Hu  , Református.Hu   

 >>"Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!"<< Máté evangéliuma 25. fejezet 21.vers. 



2 megjegyzés:

Kató István írta...

Engem is nagyon megrendített Géza testvérem halála. Tudom, az Úrnál van, de itt a Földön fáj a hiánya...
Gézát személyesen ismertem. Még Zalaegerszegen éltem, s egy fél hetet ott töltött. Szolgált a házicsoportban, s a vasárnapi istentiszteleten.
Nem volt egy "hétköznapi" szolgáló. Beszélt arról, hogyan lett cigánymisszionárius. Beszélt arról a harcról, amit akkor vívott, amikor az otthonának feltörése és kirablása után vívott. Pontosan akkor, amikor a személyes tányérjában tálalták fel neki egy vendégségben a személyes fazekában elkészített személyes tulajdonú alapanyagból készített töltött káposztát.
Beszélt arról, amikor látogatta a börtönbe zárt férjet, s tartotta a lelket az otthon maradt feleségben és gyermekekben.
Beszélt arról, ahogy a cigány asszonyokat megtanította rá, hogy neki ne húslevest készítsenek (meg a családnak), hanem tojásrántottát. Magyarul neveljenek baromfit, s csak a hasznát fogyasszák...
S a fülembe cseng a sok-sok történet, élmény. Persze kánaáni nyelven fogalmazva a sok bizonyságtétel. Az a javából, ahol őt tudta használni az Isten.
Mint igehirdető sem volt mindennapi ember. Igehirdetés volt, mert olvasott igét. Krisztus-hirdetés volt, mert Róla beszélt. De a teológián (ha végzett volna olyant) elégtelent kapott volna arra az igehirdetésre. De mi akik hallottuk erőre kaptunk általa. Valóságosan megszemélyesítette az irgalmas szamaritánust, aki szolgál a kirabolt, meggyalázott embertársával szemben.

Géza testvérem. Nyugodj békében. Találkozunk az Úrnál.

Zsotza írta...

Hiszem,hogy Géza már az Úr Jézus Krisztusnál van. Én is emlékszem ezekre a tapasztalataira,jó lesz újra hallani majd Őt! Addig maradnak az emlékek,és a hangfelvételek. Nagyon szépen köszönöm,Petya a közös emlékezést!