2011. november 3., csütörtök

Elmúlás és remény

Valószínű,hogy nem vagyok  egyedül avval a szomorúsággal,hogy az  emberi kapcsolatok nagyon  törékenyek, és ezen sokat  még a  modern kapcsolat-tartó kommunikációs eszközök sem tudnak  sokat  segíteni.  
Hálás vagyok  Jahveh Úr Istennek,hogy  van olyan  barátom, akit  negyed  százada  ismerhetek.
Lakatos  "Pucsi"  József  a világhírű  jazz-zenész, Szakcsi Lakatos Béla öccse.
Ahogy a  Bátyjának, úgy Neki is a  zongora  a  hangszere. 
1986  körül találkoztam Józsival  először  a  Jehova Tanúi  Budapest VII. kerületi  gyülekezetében.

 
Akkor  még  nem  voltak  Magyarországon  "királyság terem"-nek  nevezett  gyülekezeti épületek, a  legtöbb  gyülekezet  magánházaknál jött  össze. 
A  VII.  kerületi  gyülekezet  a  Péterffy Sándor  utcában  volt megtalálható,  Nagyné Gizi néni  barátságos, hangulatos  otthonában.
Mivel a  halásztelki, kicsi  Jehova Tanú-gyülekezetben  nem  voltak  fiatalok,így  rendszeresen  látogattam  a  hetedik kerületi  tesókat.  
Szívesen emlékezem  vissza  a  (jó értelemben)  nyitott  testvérekre,a  kirándulásokra, és  az  "Őrtorony-berkekben"  nem  szokványos őszinte  beszélgetésekre. 
Vallási  elöljáróim nem örültek ezeknek a  kapcsolatoknak, ezt  közölték  velem.
Hiába...  a  "hetedik kerületieknek"  >>teokratikus<< híre  volt...  messzire  eljutó....


Ebben a  budapesti kerületben tapasztaltam  meg 1990-ben, a  rendszerváltás idején,hogy a  máskor zárkózott  erzsébetvárosi polgárok  beinvitáltak  a  lakásaikba, és megkínáltak  kávéval, meghívtak  ebédre,és  kérdeztek  a  vallással, hittel, közösségünkkel  kapcsolatban.
Talán  még akkori  rendszeres  hírnök-társam, Móré T. is  szívesen  emlékezik  erre  az  időszakra.  Amit  én  -azóta is -sajnálok: nem a  tiszta  Evangéliumot  vittem az  embereknek, az  Őrtorony Társulat  kiadványai által.
Ezúton is  bocsánatot  kérek  mindenkitől, aki  tőlem  kapott  Őrtorony-irodalmat!

Lakatos  "Pucsi"  Józseffel  úgy  alakult  az Élet,hogy  nem  mentünk  együtt  missziózni,
-talán  ezt  egyikünk  sem  bánja.
Teltek,és  múltak  az  évek, először többen  a  Budapest-VII.  kerületi  gyülekezetből ismerték fel,hogy a  Biblia  alapján nem  tarthatóak  az  Őrtorony  Társulat  alap-tanításai, még  a '90-es  évek elején.  A  szomszédos  Budapest- XIV. kerületben (Zugló) is  egyre  több  (újra)  gondolkodni  merő  testvér  mert  kérdezni az Őrtorony Társulat tanításaival  kapcsolatban, -úgy,hogy a  Bibliát  kezdték  egyedüli  tekintélynek elfogadni- a gyakorlatban is!  

Ez  nagyon  kényes  dolog  minden szigorúan  szervezett vallási  közösségben.... 

                                        Jehova Tanúinál  is.

Ennek  eredménye  lett a  két  gyülekezetben  történt  sok kiközösítés.
  Az egyik  áldozat   (inkább:  szabadult)  volt  Lakatos P. József  barátom  is.
Az  én  körülményeim úgy  alakultak,hogy megszakadt -az  esettől  függetlenül- az  erzsébetvárosi gyülekezettel a  kapcsolatom  -megnősültem, telefonom,és  internet-elérésem  nem  volt- így  csak  a  kerület-kongresszusokon  találkoztam  néha  hetedik kerületi  Arcokkal.

Pár  évvel  később  tanulmányozni  kezdtem a  Bibliát,

- Őrtorony  kiadványok  nélkül, "natúrban",
és  eljutottam én is  arra  a  lelkiismereti meggyőződésre,hogy  Jehova Tanúi jó szándékú, de  félrevezetett  áldozatok, és az  Őrtorony  Társulat igénye,hogy "Jehova  földi  szervezete"  legyen  alaptalan.  Különösen a  többszöri, soha meg nem bánt, nem  tisztázott  hamis,  dátumos  próféciák  győztek meg, és az a  tisztességtelen  eljárás,hogy  nem kértek  bocsánatot a becsapott  áldozatoktól, a lelkiismereti  okokból  elkülönült /  kiközösített  ex- Jehova Tanúit  nem rehabilitálták.  Nem  volt  más  járható  út  előttem,mint  az  elkülönülés.

Rendszeresen  jártam  vásárolni  Bibliákat, keresztény  könyveket, füzeteket  a  Budapest, Ó  utca  16. szám alatt  található  Keresztyén  Testvérgyülekezet  imaházába, ahol az  Evangéliumi  Kiadó  irodalmai  kaphatóak a  gyülekezeti  alkalmak  előtt /  után.
Itt  találkoztam  ismét  Józsival, -most  már  mint  hittestvéremmel - az  Úr  Jézus  Krisztusban!
Szívesen  gondolok  vissza  a  lakásán  tartott  szombati  házi  Bibliakörre, -sokszor  csak  abbahagyni  lehetett  az  alkalmat, -a  későre  járó  idő  miatt-  de  befejezni  nem.....

Bár  körülményeink  miatt  már  jóval  ritkábban  tudunk  találkozni,  azért  az  internet,és a telefon  segítségével  tartjuk a  kapcsolatot.
SMS-ben  küldött  egy  szép  verset, -címet  már  én  adtam  a  költeménynek,
ezt  szeretném  megosztani.

[ Zsotza ]



        Lakatos  P.  József: Elmúlás és remény



"Az  idő  vasfogával  mindent  felzabál.

Moly és rozsda lepte életemre  enyészet  vár.

Ebben az  üvöltő szélben  van  valami,ami  megáll?


Ami a molynak,és  rozsdának  ellenáll?

Mikor hogy  idő  nem lesz  már,

és  életünkre  boldogság vár,

mi az,ami megmarad, ami  éghetetlen  anyag?


Taníts meg úgy élni,hogy tőled elvegyem  azt. "

2 megjegyzés:

Hevel írta...

Nagyon szép vers, köszönöm, hogy megosztottad!

Zsotza írta...

@Hevel:
Nagyon szépen köszönöm!