2012. március 16., péntek

"Van élet az Őrtorony után is,-és főleg utána!" -Interjú Kóta Ildikóval,-3.

Interjú Kóta Ildikó, ex-Jehova Tanú keresztény Sorstársammal, 3. rész.
(Az  előző részek  itt  olvashatók:  1.  , 2. )

Zs: Közös  ismerősünk, az  áldott  emlékű  Barna  Zoltán,
aki  évekig  sokat  dolgozott  azért,
hogy  minél  többen  megismerjék az  Őrtorony-manipulációktól
mentes Bibliai  Igazságot.
 Hogy  Ismerted  meg  Zolit, hogy  Emlékszel  Rá?




 K.I:  Zoli  jó barátom volt.
 Sajnos a múlt idő.... :o((

Egy levelező lista tagja voltam, ahol aktív, és már eljött tanúk beszélgettek, 
gondolatokat cseréltek. Zoli  írásai mindig egy-két mondatból álltak,
de mindig ütősek voltak, és mindent a helyére tettek.
Egyszer írtam valamiről, amire nem a listán válaszolt, hanem magánban írt nekem, 
egy könyvet ajánlott.  Khalil Gibran : "A próféta " címűt.
Azt mondta, csak nekem meri, és ne idézzek tőle, mert még keresztények 
körében is okot adhatok ítélkezésre.
Én már akkor olvastam azt a könyvet, de igencsak meglepett,hogy Zoli is ajánlja. 
Ezt meg is beszéltük, majd egy remek  levelezés vette kezdetét. 
Verseket osztottunk meg egymás közt, lelki kínjaimra adott orvosságot, embereket ajánlott, akik neki nagy segítséget jelentettek mikor eljött a Tanúktól:  Papp Sanyi , Ittzés Ádám .... egy nagy tudású, ám végtelenül magányos ember körvonalazódott ki előttem. 
Meghívtam magunkhoz Debrecenbe, ahol személyesen is meggyőződhettem bölcsességéről, és végtelen nagy étvágyáról. :o)


A férjemen kívül senkivel nem tudtam olyan önfeledten enni, mint vele. :O)))
Majd a levelezésünkbe bele kerültek az ételrecept cserék is.
Bölcsessége, szeretése, nagyon hiányzik.
Ha van ember, akit nem lehet pótolni, Zoli közéjük tartozik.
Kovács Zoli  -ex-Jehova Tanú keresztény,
aki közreműködött Raymond Franz :"Lelkiismereti válság" című könyvének magyar  nyelvű fordításában- mondta róla egyik emlékezésében, hogy: "Hihetetlenül értékes ember volt, akinek nagyon sokáig kellett volna élnie."  Magam is így érzem.
Zoli humora nagyon jó volt.   Ahogy tudom, Zolit mindenki szerette.
Temetésén több százan voltak.... Zoli életében mégis magányosnak érezte magát.
Talán megtanulhatnánk ezen okulva is, hogy amíg élünk, legyünk igazán ÉLŐK. Érdeklődjünk, szeressünk, tegyünk... valamiért úgy érzem, nekünk tanúktól szabadultaknak egy kicsit jobban, s többet kellene.
Közös kín átélése, közös élmény az, amink van. 
Nálunk senki más nem tudja jobban, hogy mit jelentett Krisztus nélkül élni.
Zolit is ez motiválta.
Megmutatni a szervezettől megszabadult embereknek,
van élet az Őrtorony után is, és főleg utána. :o)




Zs.: Hogy látod a Jehova Tanúi felé szóló
internetes misszió-szolgálat  helyzetét?
Szerinted jó lett  volna, ha  az  "ex-Jt.Hu"  weboldal
folytatódott  volna új  munkatársakkal,
vagy szükségszerű volt,hogy több,független vállalkozás alakul?







  K.I:   Az a gondolatom, hogy Zoli munkáját nem lett volna szabad veszni hagyni.
Nem valami nosztalgikus érzés mondatja ezt velem.
 Zoli tudását, adni akarását tovább kellene vinni.

Az ő szellemisége nagy kincs még a mai nap is.
Mikor meghalt, volt egy gondolatom, miszerint milyen jó lenne 
egy olyan közösségi oldallá tenni a Zoli honlapját, ami kiinduló pont lehetne.
Mint a Facebook , vagy ilyesmi. :o)
Élmények, emlékek, tanítások, blogok, fotók, és mindent el lehetne érni a Zoli oldaláról. Még mahjongozni is lehetne bibliai képekkel. :o)))
Noé párja a bárka, és így tovább.


Na jó, ez az utóbbi csak vicc, de miért is ne? 
És társulhatna a több, kisebb web oldal, blog is.
Szükségszerű, hogy legyenek, hiszen egyre többen jönnek el a szervezettől, 

dicsőség Istennek, és ezeknek az embereknek mondandójuk van.
És mi szívesen meghallgatnánk őket. :o)
Emlékszem, annak idején mi azt hittük, hogy egyedül vagyunk, akik eljöttek. 

Szerintem most is hihetik így, és ha rátalálnak az eddig csak bennem élő közösségi oldalra, láthatják, milyen sokan vagyunk.
A gond az, hogy vagyunk, vagyunk, de elszórtan, itt-ott, működnek levelező listák is talán, de aki keres, nehezen, és több idő után találhatja meg, amit keres.
Ha értenék a dologhoz, már megcsináltam volna.... vagy ha segítségem lenne....

A gyülekezeti életnek arról kellene szólnia, hogy az Isten lánya-fia oda megy,

ott feltöltődik lelkileg-fizikálisan, fejlődik mind inkább a keresztény értékek által, 
hogy ha kimegy a "világba", ott mindezt kisugározhassa magából.
Ehhez képest az történik, hogy a gyülekezeti élet beszippantja, elvonja a figyelmét, 
olyan módon teszi elkötelezetté, hogy az ember már nem tudja észre venni, 
mennyire függő lett, és nem szolgál már, hanem kiszolgáltatott.
Egy idő után már nem vesszük észre, azt, hogy mi irányítunk,
vagy minket irányítanak.... látásom szerint épp a szabadságtól foszt meg.
De nyilván vannak olyan közösségek, ahol ez nem így működik, de furcsa mód, 
eddig csak az evangélikus egyház körein belül találkoztam azzal a bátorsággal, 
ami mer élni a hívek felé ekkora szabadsággal.


  És ebben hiszek, amit mondtam fentebb is, hogy az embernek a saját környezetében, tágabb-szűkebb kell megélnie a keresztény létformát, és abban helytállni. 
Valahol mindig összefutnának a szálak...valahol mindig találkoznánk....
Mert ugyanaz az az Istenünk, és ugyanannak a testnek vagyunk a tagjai.
Persze, lehet, hogy most sincs igazam, nem tudom.
És éppen ezért lenne szükség a Zoli honlapját közösségi szintre hozni,
hogy a szervezetből szabadult testvérek helyet találhassanak,
és mi tudjunk velük együtt sírni-nevetni, s amíg elindulnak egyedül az útjaikon, 
társaik legyünk. Tapasztalatom, hogy egyetlen egy egyház,
keresztény felekezet sem tudja, hogy min megy át egy Jehova tanúja.
Csak mi tudjuk, és ezért mi tudnánk segíteni is.




Zs.: Látsz-e, esélyt  arra,hogy valamikor Visszamenj a Jehova Tanúi Egyházba?
Ha  igen, akkor minek  kell  ahhoz  történnie?




      K.I:    SOHA!!
Nem tud olyan dolog történni, hogy én oda vissza menjek.
 A szó magában hordozza a lehetetlenséget is.
Vissza soha.   Aki az eke szarvára tette a kezét, az már nem hogy vissza ne menjen, 

de vissza se nézzen. 
Bár, most ezt mondom.... de a jövőt nem láthatom.
Az biztos, hogy inkább azért imádkozom, hogy minél többen jöjjenek el,
és nem azért, hogy én vissza mehessek. :o)
Súlyosan sérült, és beteg a tanítás, ami ott tartja az embereket, 

magát az embereket is lebénítva, mentálisan sérülté téve.
Arra vágyakozom, hogy szabadnak lássam azokat az embereket,
akikkel valamikor összetartoztunk, és most újra együtt,
Krisztus szabadságában ünnepelhessünk. :O)


Zs.: Kívánom,hogy Megtapasztald,-megtapasztaljuk!   Köszönöm a  beszélgetést!











2 megjegyzés:

L.Nazo írta...

Köszönöm Zsotza ezt a 3 részes interjút, nagyon tanulságos volt.
Isten áldjon meg továbbra is!

Zsotza írta...

Köszönöm NaZo,hogy Elolvastad,örülök,hogy tanulságos volt! Bár én csak a (nagyon) zöldfülű "riporter" szerepében szolgáltam,de Kóta Ildi ennek ellenére bátran,nyitottan beszélt életéről, lelki válságairól,és Isten szabadításáról.

Istenünk áldását kívánom én is!