2012. május 17., csütörtök

Dsida Jenő-105.

Dsida  Jenő: Krisztus


Krisztusom,
én leveszem képedet falamról.
Torzhamisításnak érzem vonalait, színeit,
sohase tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan
derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen
enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa.
Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű
voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.

Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit
s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.
Hangod fájó hullámokat kavart, mikor
a sok beszéd után rekedten újra
szólani kezdtél.
Megtépett és színehagyott

ruhádon vastagon ült a nagy út pora,
sovány, széltől-naptól cserzett arcodon
bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két
parázsló szemedből sisteregve hullottak
borzas szakálladra az Isten könnyei.


Ma  105 évvel  ezelőtt, 1907 május 17.-én  született  az  erdélyi  magyar  költő, Dsida  Jenő.
A  "Krisztus"  című  alkotása   ragadta  meg  figyelmemet  évekkel  ezelőtt.
Bár  hívő katolikus  keresztény  volt  Dsida  Jenő,
 mégsem  sodródott a  vallásos  tömeggel,
és  elutasította  a  keresztény köntösbe  bújtatott  vallási  giccset.

Úgy  látom,hogy  összhangban  van  Dsida Jenő  verse a Szenírásból  megismerhető  Krisztus-képpel:


Ésaiás próféta könyve 53. rész

   Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
   Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!
   Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
   Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
   És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
   Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
   Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
   A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
  És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
   És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.
   Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.
   Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!




Ma  is  sokszor  lehet  látni  -főleg  U.S.A.-beli  filmeken , könyvekben - a  tökéletességére  hivatkozva-
olyan  "Jézus"  ábrázolásokat ,amelyeken  fogpaszta-reklám  vigyorral-vicsorral, kitelt  arcúnak  "ábrázolják.
Hasonló  rettenetek  találhatóak  egy  jó  kritikus  blogon: http://papanyaloka.igen.hu
Csak  sejtem,hogy  a  Dsida Jenő  korában  megütközhettek a vallásos,
mindennemű  önvizsgálattól, önkritikától  irtózó   emberek.
Mégis:  jobb  szembe  menni  az  áradattal, az  elromlott (köz)ízléssel,-bármennyire  is  kereszténynek,
hagyományosnak,  elfogadottnak  tekinti  azt a  többség,
mint  keserű,kínlódó lelkiismerettel  sodródni.

[ Zsotza ]

2 megjegyzés:

Katalin Nászta írta...

Köszönöm, Zsolt, ezt a bejegyzésed! Újdonság volt számomra Dsida Jenőről. És komoly intő az Úr Jézustól. Nem lehet az árral sodródnunk. Az Úr áldjon meg téged ma is.

Zsolt Kovács írta...

Örülök, hogy egy művésznek is tetszik ez a szép, és erős vers,
nem csak nekem.
Atyánk áldása legyen Életeden, Szeretteiden, Alkotásaidat!