2012. július 26., csütörtök

Brátán János: A könyvtárban (novella)

Szeretem olvasni Brátán Jánosnak, az Apológia Alapítvány egykori munkatársának írásait.
A   "Könyvtárban" című novellájában nagyon klassz,mai,fiatalos stílusban bizonyítja:
 Jézus Krisztus Istenségét nem Niceában találták ki!
A  művet a  Szerző  engedélyével  publikálom,-amit  ezúton is  köszönök!



Csabi és Andris vagy három tucat science fiction társaságában ült a könyvtár egyik asztala mellett és lelkesen keresgélt. A nyári meleg az egész könyvtárban szinte mindent elbágyasztott, de őket nem.
A két fiatal sietős keresgélésnek az volt az oka, hogy nyári olvasmányt kerestek maguknak kedvenc műfajukból.

A könyvtár aznap volt utoljára nyitva a nyári szünet előtt - így jól meg kellett gondolniuk azt,

hogy mi legyen az a nyolc könyv, amit szünidei olvasmánynak kivihetnek.
Andris egy darabig nézegette barátja elmélyült olvasását, majd megszólította:
- Te, Csabi!
- Igen? - pillantott fel a könyvből.
- Már régóta meg akarok valamit kérdezni, csak valahogy sohasem sikerült normálisan.
- Mi lenne az?
- Az a baj, hogy normálisan viszont nem tudom megfogalmazni. Nem fogsz megsértődni?
- Na, ki vele!
- Szóval, hogy tudsz ilyen értelmes gyerek létedre ezzel az egész vallásosdival együtt élni?
Csabit egyáltalán nem lepte meg barátja kérdése. Valahol régóta várta, hogy mikor jön fel ez a téma.

Most viszont kissé meghökkentette:
- Nem értem mire gondolsz.
- Hát arra, hogy vasárnapról vasárnapra eljársz a gyülibe, ott valami ájtatos manóként ücsörögsz...

Szóval ennél értelmesebb gyereknek ismerlek.
- Én is értelmes gyereknek ismerem magam! - nevette el magát Csabi - De még mindig nem tudom mi a kérdésed. Egyelőre csak véleményt alkottál...
- Hát az, hogy hogyan tudsz hinni a vallásban, a Bibliában, Jézus istenségében - és az összes egyéb ilyen sületlenségben. Tudod, hogy jó barátok vagyunk.

De ez valahogy nem megy a fejembe...
- Először is: én nem a vallásban hiszek, hanem Istenben.

Ez azért elég nagy különbség. Másodszor pedig Jézus istenségét nagyon könnyű bebizonyítani...

- és már elő is vette zsebéből az Újszövetségét.
Andris elhárította:
- Te figyelj, hagyjuk már a Bibliát!

Ebből persze, hogy bebizonyítod a kérdést!

De köztudott, hogy Jézus istenségét a nikaiai zsinaton határozták meg
- és Konstantin császár kérésére ennek megfelelően változtatták meg a Bibliát.

A Biblia Jézus istenségének bizonyítására nem elegendő, hiszen ez csak Bible Fiction!
Csabi hátravetette magát a székén és úgy nevetett barátja új, a hely szelleme ihlette kifejezésén!
- Bible Fiction! Ez jó, ez tetszik! De mit szólnál hozzá, ha a Biblián kívüli források alapján bizonyítanám be,

hogy már a nikeiai zsinat előtt Istennek tartották Jézust követői?
- Na, és miből? - vetette ellen Andris.
- Hát ebből a könyvtárból!
- Te viccelsz! Nem a Vatikáni Könyvtárban vagyunk, ahol feltételezem tényleg vannak bizonyos bizonyítékok,

amiket talán meg is hamisítottak. Ez egy közkönyvtár, itt biztos nem találsz bizonyítékokat!
- Fogadjunk?
- Úriember nem fogad abban, amiben biztos! - ingatta fejét Andris abban a biztos tudatban, hogy barátja valami őrültségre vállalkozik. Csabi látva barátja magabiztosságát, ravaszul ellene vetette:
- Szerinted nem vagyok úriember?
- Nem erről van szó, én nem lennék úriember, ha a történelmi tények ismeretében elfogadnék egy ilyen kihívást... Már bocs, de engem a Közgázra vettek fel, ahol magyar és töri volt a felvételi. Te meg, kocka lévén maradtál a mateknál és a fizikánál... Hogy is állunk a történelmi tényekkel?
- Biztos vagy benne? Szerintem fogadjunk! A tét legyen az, hogy kifele menet az fizeti kettőn kávéját, aki veszít!
- OK! Már érzem is, milyen finom lesz a kávém...

- Na lassan a testtel! - dorgálta meg Csabi Andrist - Akkor most határoljuk el magát a fogadást, jó?
- Határoljuk. Semmi esélyed!
- Majd meglátjuk. Ha jól értem, azt állítod, hogy Jézus istenségét csak a nikaiai zsinaton találták ki és ennek megfelelően a császár parancsára meghamisították a Bibliát.
- Pontosan ezt.
- Mikor volt a nikaiai zsinat? Mármint az első?
- 325-ben. Figyelj, kronológiában is otthon vagyok - vigyorodott el.
- Ezt legalább pontosan tudod. Más lapra tartozik, hogy a zsinat két fő témája nem az általad említettek voltak, hanem a húsvét időpontjával kapcsolatos megegyezés - és Arius presbiter tanításának az elítélése, ami Jézus istenségével valóban összefügg. A Bibliához azonban hozzá sem nyúltak.
- Dehogynem!
- Hagyjuk! Úgysem ez a fogadásunk lényege. Azt javaslom, hogy legyen az a fő kérdés, hogy fel tudok-e mutatni két olyan magyarul is hozzáférhető forrást, ami kétséget kizáróan nikaiai előtt keletkezett és nem a Bibliából való.
- Jó, addig én nem csak kiválogatom, de ki is olvasom az összes sci-fi-t, ami az asztalon van - incselkedett Csabival Andris.
- És még valami. Hogy elég nagy legyen az időtáv, még azt is vállalom, hogy az általam idehozott források mindegyike legalább 200 évvel korábbi, mint a nikaiai zsinat!
- Nagy az arcod, mondtam már? - nevetett Andris - Virítsd a tényt, vagy virítsd a lét! Jajj, de fincsi lesz az a kávé!

Az első könyv után a 200-as jelzetű polcsorhoz ment oda Andris. Egy kék színű, aranyozott feliratú, bordó négyzettel díszített könyv volt, ami az apostoli atyák írásait tartalmazta a második századból.
- Na, itt az első!
- Mit hoztál báránykám! Ez eléggé úgy néz ki, mintha egy Biblia lenne, nem!
- A forma ne tévesszen meg, ez nem Biblia.
- Hát mi?
- Láthatod, az van ráírva: Apostoli atyák.
- Azt látom, de kik ők?
- Apostoli atyáknak az apostolok után következő második generációban élt egyházi embereket hívják, akiknek vélhetően az apostolok voltak a tanítóik. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy ugyanazt fogják tanítani, mint az apostolok.
- Joggal? Majd meglátjuk!
- Most viszont én kérdeznék! Szerinted az ember ír-e levelet a halála után?
- Hogy kérdezhetsz ilyen ökörséget? Persze, hogy nem ír!
- Csak azért, mert antiochiai Szent Ignácot 107-ben magához hívatta a császár egy kis barátságtalan beszélgetésre, és megölette. Úton Rómába írt hét levelet, hét gyülekezetnek. Az efezusiakhoz írt levelének egyetlen mondatát szeretném felolvasni bizonyítékul.
- Halljuk!
- "Mária hordozta ugyanis méhében Istenünket, Jézust, a Krisztust Isten rendelkezésének megfelelően, aki Dávid magjából való, de mégis a Szentlélektől, aki született és megkereszteltetett, hogy szenvedésével tisztítsa meg a vizet" (XVIII.2)
- Ezzel azt akarod mondani, hogy 107-ben a keresztények istenként tekintettek Jézusra?
- Én? Dehogyis! Maga a szöveg! Egészen bizonyos lehetsz abban, hogy a keresztények Jézust istenként imádták! De már hozom a másik bizonyítékot! - rohant el Csabi, és levetette magát a katalógust tartalmazó számítógép elé.

Miután begépelte a "Szerző vagy közreműködő" címszóba a 'Plinius' kereső kérdést, rögtön megtudta, hogy az általa keresett másik könyvet is megtalálja a szabadpolcon.

Hátrament a P betűhöz, és némi keresgélés után már jött is egy kis alakú, viharvert példánnyal.
- Na, itt a másik!
- Mi lesz az, egy másik egyházi szerző?
- Éppen nem! Úgy gondoltam, talán legjobb az lenne, ha olyasvalakit keresnék, aki kívül állóként bizonyítja azt, hogy a keresztények Jézust istenként imádták.
- Na és ki lenne ő? - kíváncsiskodott Andris
- Ki más, mint az ifjabb Plinius? 96. számú levelében - amit megint nem fogok felolvasni, mert túl hosszú - segítséget kér a császártól, mert rengeteg névtelen feljelentéssel találkozott.

Ezekben bevádolták az akkor még tiltott kereszténység követőit előtte, de már olyan nagy számban, és egyre magasabb társadalmi szinteken, hogy Plinius úgy érezte, segítséget kell kérnie.
- És ez hogyan bizonyítja Jézus istenségét? Kettőt ígértél!
- Türelem rózsát terem. Nekem meg kávét! - incselkedett Csabi.
- Jaj, ne csigázz már, elő a tényt! - bosszankodott rajta Andris

- Szóval, ez a római hivatalnok kikérdezte a vádlottakat, hogy keresztények-e, és talált is olyanokat, akik erre igennel válaszoltak. 
És mi volt a pontos vád?

Íme: 
"A jelentések szerint azonban az a legnagyobb vétkük vagy eltévelyedésük, hogy bizonyos meghatározott napon hajnalhasadta előtt összegyülekeznek, és váltakozva karban énekelnek az istennek hitt Krisztus tiszteletére, és esküvel kötelezik magukat, nem ám valami gaztettre, hanem arra, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem követnek el házasságtörést, nem szegik meg esküjüket, a rájuk bízott letét kiadását felszólítás esetén nem tagadják meg."
- Ezek szerint ifjabb Plinius idejében voltak olyan keresztények, akik istennek hitték Jézust.

De mikor keletkezett Pliniusnak ez a levele?
- 112-ben. Ahogy ígértem, két bizonyítékot hoztam arra, hogy a 325-ös nikaiai zsinat előtt több,

mint kétszáz évvel már Jézust Istenként tisztelték a keresztények.

Úgyhogy én virítottam a tényt...
- ... én meg virítom a lét. OK, győztél, fizetem a kávékat!


Miután kikölcsönözték a könyveket, Csabi jó kedvvel kortyolgatta a kávéját.
A szokásos ízt mintha még zamatosabbá tette volna iménti győzelme.
Nem így Andris, aki a kelleténél keserűbbnek érezte azt.
Zakatolt az agya,
és kimenekülést próbált keresni szorult helyzetéből.
Barátját megszánva kérdezte meg Csabi:
- Mire gondolsz?
- Azon gondolkozom, mi van, ha ezek a bizonyítékok mégsem valósak.
Valahogy meghamisították őket...
- Igen?
- Ha jól tudom, ezeket a könyveket régen kézzel másolták át.
És lehet, hogy jámbor szerzetesek átírták ezeket a szövegeket is azért,
hogy bizonyítsák a későbbi hivatalos tant...
Csabi ránézett Andrisra, és úgy tett, mintha valami furcsát látna az arcán:
- Te, nem tettek valamit a kávédba? Tiszta zöld lett az arcod...
Andris felpattant, hogy a mosdóban megnézze magát.
De látva barátja arcán megjelenő hamiskás mosolyt, vállba vágta:
- Ne szívass! Épp most mondom el az aggodalmamat az általad felhozott két érvvel kapcsolatban,
te meg terelsz!
- Dehogy terellek, sőt nagyon is idetartozó, amit ezzel mondani akartam.
- Mit?
- Miért vagy biztos benne, hogy a büfés néni nem tett mérget a kávédba? Miért vagy biztos abban, hogy amikor felszállsz a 7-es buszra, a buszsofőr nem valami szélsőséges terrorista, aki majd a Dunába irányozza a buszt?
- Ugyan már! Hát hogy lehetne legalább ennyi bizalom nélkül élni?
- Ezt kérdezem én is! Én elfogadom, ha valakinek kételyei vannak a bizonyítékok ügyében,
és utána akar járni a dolgoknak. De ne tévesszük össze a természetes kételyeket a túlzott és szándékolt akadékoskodással...
Na de menjünk, mert mindjárt zárnak!

6 megjegyzés:

Ödönbéla írta...

Jó írás, még régebben olvastam. Kb. fél éve, amikor a bratan-blogok éppen mindenki számára elérhetőek voltak.
Btw Zsotza, nem tudod, mit kell felmutatnia valakinek ahhoz, hogy bebocsátást nyerjen ezekbe a blogokba?

Zsotza írta...

@ÖdönBéla:

Brátán János egyenlőre szünetelteti a blogjait,vagyis nem lettek zártkörűek a Brátán-blogok.

Bízom abban,hogy János újra aktív lesz,nagyon jó postokat írt.

Köszönöm Béla Kommentedet!

Gabi írta...

elkezdtem olvasni és nem bírtam abbahagyni:)
Köszönöm és szurkolok érte, hogy újra legyen Brátán-blog. Én szintén nagyon szerettem!

Zsotza írta...

@Gabi:

Köszönöm Kommentedet,
remélem Brátán János is olvassa, és ad plusz erőt az újrakezdéshez!

Sytka írta...

Annyira sajnálom, hogy János nem írja a blogjait - nagyon sokat merítettem belőlük. Ha esetleg olvassa ezt, akkor csak biztatni szeretném, hogy van egy követője, aki szívesen olvasna még tőle. :-)

Zsotza írta...

@Sytka:

Bizakodok,hogy János _talán,talán_ olvas egy olyan kis-bloggert,mint a zsotza,és látja: van jópár ember,akit érdekelnek a gondolatai!