2012. augusztus 1., szerda

"A szeretet a legjobb útlevél" - Interjú Kovács Zoltánnal -2.

Nagyon  fontosnak  tartom,hogy  a  vallás-károsult    
(ex) Jehova Tanú Sorstársak  lássák:
nem  törvényszerű,hogy  aki  megismeri  az  Igazságot 

 Jézus  Krisztusról, az Őrtorony Társulat
totális  tekintélyének  tarthatatlanságáról ,

akkor  teljesen  magára  marad  felismeréseivel, és  terheivel.
Azt  is  nagyon  fontosnak  látom,hogy bátorítsam  a   hívő  keresztényeket:
ne  menjenek  bele  meddő  teológiai  vitákba,
mert  vallási ismeretei minden  Jehova Tanújának  van,
- még  ha  kiragadott Szentírás-szakaszokra  is  építettek-,
hanem  próbáljanak  szeretettel, néhány személyes  hívő  tapasztalattal,
a kioktatásnak  még a   látszatától is  

mentes kérdésekkel   szolgálni  az  Őrtorony  Társulat
által  tanított  emberek  felé, olyan  témákban,mint:
megváltás , megigazulás ,
 Az EvangéliumIsten  ingyen kegyelme ,
Isten  Atyasága
, az  üdvösség   bizonyossága, és  biztonsága .

A  legegyszerűbb   őszinte, szeretetteljes, személyes  mondat  is,
amit  egy  újjászületett keresztény mondhat
egy  feltétel  nélküli  Isteni szeretetre, elfogadásra, 

teljes  bűnbocsánatra  vágyó- jelenleg  még-
 Jehova Tanúi Egyház-tagnak az is  életképes  "Ige-magnak"  bizonyulhat,
amely  idővel  kikel, előjön,és  gyümölcsözni  fog!


Beszélgetőtársam   Kovács  Zoltán, 
akit  több mint  másfél  évtizede ismerhetek  személyesen.
Első  találkozásaink  a  megtért, lelkileg  frissen  szabadult  ex-Jehova  Tanú  keresztények által  létrejött
Bibliakörben   voltak, amiket  követtek az  "Egykori és  aktív  Jehova Tanúi"  Levelezőlista  résztvevői által
kezdeményezett, és  félévente  megrendezett  "Piliscsabai  Csendes-hétvégék" .


                (Az interjú  első  része  >>  itt  <<  olvasható:    ) 




Zs.:  Sikerült-e  jól beilleszkedni Jehova Tanúi  Szervezetébe?


K.Z.: Sajnos azt kell mondjam, többek között a fenti dolgok miatt nem volt
tökéletes a beilleszkedésem.

Vagy én magyaráztam bele utólag, vagy ténylegesen így volt, de mindig
éreztem, hogy sokan távolságtartóan viselkednek velem az előbbiek
miatt. Én is sokszor tartottam attól,

hogy kinek mennyit és mit mondhatok – mert egyrészt senki hitét nem
szerettem volna romba dönteni,

másrészt magamnak sem szerettem volna
kellemetlenséget -, ez  azután akadálya volt a felszabadult,
 és örömteli gyülekezeti  életemnek.

Ettől  függetlenül  azért  voltak  sokan, akikkel jól el tudtam
beszélgetni, csak vigyázni kellett, hogy ne érintsek „veszélyes” témákat.

Szóval végig volt emiatt egyfajta kívülálló-érzésem.

Zs.: Családod, Rokonaid  hogy  fogadták
a  Csatlakozásodat  az Őrtorony-Szervezetbe?



K.Z.: Nos,  szüleim  eleinte  nem  nézték túl jó szemmel a velük való
kapcsolatomat, de igazából néhány piszkálódó megjegyzésen kívül nem
bántottak miatta. Inkább csak némi féltés volt ebben, mert az ő
szemük  előtt  is csak az a kép volt, amit akkoriban a Tanúkkal
kapcsolatban ismerni lehetett. Ismeretlen, tehát félelmetes.
Néhány hónap  elteltével  pedig  már  a  mi  lakásunkon  tartottuk  a
bibliatanulmányozást, édesanyám szendvicset készített, és néha még le
is ült közénk. Egyszóval, minden „ellenállás” megszűnt.
Ebben azért nagy szerepe lehetett  annak is, hogy mind barátom és menyasszonya,
mind a velünk tanulmányozó testvérek szimpatikus, szolid emberek
voltak,  akik  jó  benyomást tettek szüleimre.

Egészen csendben zajlottak a dolgok, amíg sor nem került az alámerítkezésemre.
Ott  tudatosult igazán szüleimben, hogy én ezt a dolgot tényleg komolyan
gondolom. Ekkor volt egy nehezebb időszak a viszonyunkban,
de amint  az  alámerítkezés  lezajlott, és látták azt, hogy semmi különös
változás nem történt, lassan megnyugodtak a kedélyek.

Zs.:  Hogy  emlékszel  vissza  a gyülekezeti  élményekre?
  Milyen    gyülekezeti  alkalmak  tetszettek, ( -ha  voltak
ilyenek?)


K.Z.:  Számomra általában sajnos elég nyomasztóak voltak ezek az alkalmak.
Bár volt néhány testvér, aki a lehetőségekhez mérten megpróbált
minőségi  alkalmakat  teremteni  a  nyilvános  előadásokon,
könyvtanulmányozásokon  számukra kínálkozó lehetőségek során, a
programok erősen kötött jellege miatt ez nagyon nehézkes volt.

Tudom, mert nekem is lehetőségem volt ilyen programok megtartására.
Nagyon  fárasztó  volt  pl.  Őrtorony-tanulmányozások  során
végighallgatni, ahogyan a testvérek a tanulmányozási kérdések kapcsán
mintegy mantra szerűen visszaolvassák a folyóirat sorait.

Volt egyfajta lélektelen, mechanikus jellege ezeknek az alkalmaknak.
Voltak  viszont olyan programok- akkoriban pl. az ún. ’fiatalok
összejövetele’ nevű „nem hivatalos” program volt ilyen

–  ahol  kirándulások, kis túlzással „házibulik” során lehetett
felszabadultabb keretek között testvérekkel találkozni. Természetesen
ilyen  esetekben  sem  volt mód a hivatalos tanításoktól eltérő
vélemények megfogalmazására, és sok gyülekezetben a vének szinte
azonnal, ahogyan tudomást szereztek ezekről az összejövetelekről,
megtiltották azokat.
Leginkább  talán  –  a  mára  már  megszűnt  –  kiscsoportos
könyvtanulmányozás volt építő jellegű alkalom, amennyiben az azt
vezető  testvér hajlandó és képes volt tolerálni és elfogadni a
testvérek egyéni gondolatait, meglátásait.

Más esetben ez az összejövetel is
egy átlagos Őrtorony-tanulmányozás szintjére süllyedt.


Zs.:  Mi  vezetett  az Eltávolodásodhoz  az  Őrtorony szervezettől??
Ezt hogy  fogadta  a  Családod?


K.Z.:   Nyilván a kezdetektől róla megkapott információk hatására eleve nem
tudtam nagyon közel kerülni a szervezethez,
de az egyre határozottabb eltávolodásom akkor kezdődött talán,
amikor kezdtem meglátni, hogy más keresztények,
sőt más felekezetek is állhatnak a Biblia talaján, láthatnak helyesen
és tisztán bibliai tanításokat,sőt talán tisztábban is,
 mint a sok tanítást  folyton változtatgató  Társulat.

Ezekre a felismerésekre alkalmat a már említett TIT-előadások,
prédikációkról készült kazettafelvételek
és személyes beszélgetések  adtak.

A  végső  lökést  azután  az  1993-as emlékünnep előtti időszak
jelentette, amikor az úrvacsorai alkalomra készülve olyan bibliai
részletekre bukkantam, amelyek szöges ellentétben állnak az Őrtorony
Társulat bibliaértelmezésével.

Ez olyan „sokk” volt számomra, hogy már nem tudtam jó lelkiismerettel
részt venni azon az alkalmon. Ez beindított egy folyamatot, és attól
kezdve nem is jártam már gyülekezetbe.
Néhány hónappal később felkeresett két testvér, hogy megérdeklődjék,
miért nem járok az összejövetelekre.

Nem jutottunk dűlőre egymással, mert a kérdéseimre természetesen nem
tudtak megnyugtató válaszokat adni, így pár nappal később elkülönültem.

A családom – annak ellenére, hogy tagságom évei során nem éreztették
rosszallásukat – egyértelmű megkönnyebbüléssel fogadták döntésemet.

Zs. :  Próbált  segíteni  Jehova  Tanúi  közül  valaki,hogy  maradj  a
szervezetben?



K.Z.:   Érdekes volt megtapasztalni, hogy az emlékünnep elmúltával – amelyen
a fentiekben vázoltak szerint már nem vettem részt – hónapokig nem
érdeklődött hollétem felől senki a gyülekezet vezetése , vagy tagjai  részéről.
Annak ellenére is így volt ez, hogy feleségem révén a gyülekezetben
számos rokonom volt jelen.

Emlékeim  szerint egyetlen olyan alkalom volt, amikor testvérek
hivatalosan megkerestek, a fent említett eset.

Meg kell említenem, hogy feleségem édesanyja sokkal intenzívebb és
elkötelezettebb tevékenységet fejtett ki visszatérésünk érdekében,
mint a Társulat képviselői. Annak ellenére, hogy sokszor bonyolódtunk
komoly  vitákba bibliai tanításokat illetően, azt éreztem, hogy
számára tényleg életfontosságú, hogy visszatérjünk a szervezetbe.

Elkülönülésünk  után  néhány  alkalommal  még  ellátogattunk
körzetgyűlésekre illetve kongresszusokra, és itt sok testvér kedvesen
érdeklődött, hogy mikor térünk vissza.

De természetesen ők többet nem tehettek ennél.

Zs.:  Meddig  Voltál  tagja  a  "Jehova Tanúi" Egyház"-nak?
Maradtak-e  élő  kapcsolatok  a szervezetben  maradt  Sorstársakkal?


K.Z.:  Kereszteletlen hírnöki státuszomat is beleszámítva mintegy 5 évig (1988-1993-ig).
Csak  feleségem  rokonaival  tartok kapcsolatot, 

de velük, mint  rokonokkal. Gyülekezetről,
hitről szinte lehetetlenség velük beszélni.



Zs.: A  világhírű  ex-Jehova Tanú testvér, Carl Olof  Jonsson "A
pogányok  ideje:  vajon  véget  ért?" című  kiváló  könyvét  Te
fordítottad  magyar  nyelvre.  Ebben a  tanulmányban  Jonsson
megcáfolja    az    Őrtorony  Társulat  1914-es  láthatatlan
Krisztus-eljövetelről szóló  tévtanítását, amelyet  a  brooklyni
vezérkar  nem  tudott  megcáfolni.
Mi  indított  Téged  erre  a hatalmas  munkára?


K.Z.:  A  könyvvel  1991-ben találkoztam először, egy salzburgi magyar
testvérünk könyvespolcán.
Belelapozgattam és abban a néhány percben egészen elképesztő dolgokat
olvashattam az általad említett témákban.
Elkértem a könyvet és nekiálltam a fordításnak, mert úgy éreztem,
ezeket a dolgokat másoknak is olvasniuk kell,
másoknak is joguk van tudni az igazságot.
Lelkiismereti kérdés volt.
Ennek ellenére elég lassan haladtam vele, többször félbehagytam,
végül 2000 környékén készültem el a munkával.

( Carl  Olof Jonsson:  "A  pogányok ideje-vajon véget ért?"   című könyve
 
ingyen rendelhető  ezen az   email-címen  >>  itt <<  ! )

Zs.: Rendszeres  résztvevője  Vagy, és  rendszeresen tanítasz    a
piliscsabai  Csendeshétvége-alkalmakon,amelyeken a  Szervezettől
szabadult, keresztény  ex-Jehova Tanúi  által létrejött  budapesti
Hétfői Bibliakör,és barátai,valamint  érdeklődők  vesznek  részt.
Hogy  emlékszel  vissza  a  kezdetekre?  Mikről  szólnak  a
piliscsabai  Csendes-hétvégék,  és  Neked  mit  adtak  ezek az
alkalmak?


K.Z.:    Isten ne vegye bűnömül,
amiket én ezeken az alkalmakon a testvérek„ellen elkövetek”,
talán merész túlzás is lenne tanításnak nevezni ténykedésemet.
Inkább  csak  felmerülő gondolatokat igyekszem elmondani.
Oly régen kezdődött az egész, hogy a pontos dátumra nem is emlékszem,
talán 10-12 éve kezdtük el néhányan szervezni ezeket a piliscsabai
alkalmakat,  hogy az országban és külföldön  élő testvéreinkkel
személyesen is megismerkedhessünk, velük találkozhassunk.

Úgy emlékszem, első alkalommal éppen
az Efézusi levél első fejezeteit olvastuk,
és ezekről beszélgettünk, mert ezek a versek
pont a közösségről  szólnak, amely mibenlétének  a tisztázására sokunknak akkoriban
 nagy szüksége  volt.
Azóta is minden alkalommal, évente kétszer, vagy egy-egy bibliai
szakaszt gondolunk át, vagy konkrét kérdéseket, bibliai témákat
vizsgálunk. Kezdetben leginkább arról volt szó, hogy valamilyen módon
a közösség erejét pótolja egy-egy ilyen alkalom azok számára, akik
távol más testvérektől nem tudnak
rendszeresen összejárni és Igét  olvasni.

Manapság legtöbbünk már megtalálta a maga közösségét,
így  ezek az alkalmak az egymásnak való  örülést, a közös lelki épülést
célozzák, és talán egy kicsi lehetőséget jelentenek azok számára is,
akik frissen hagyják el a szervezetet,
és nincs kapcsolódásuk keresztény testvérekhez.
Számomra óriási örömet jelentettek ezek az alkalmak a kezdetekben is,
és  később  is,  mert  régen  vagy sosem látott, de levelekből,
levelezőlistákról ismert testvérekkel találkozhattam,
és épülhettem mások hite által.

Zs:  Milyen    tapasztalatokkal    Gazdagodtál  a  keresztény
gyülekezetekkel  kapcsolatban, már  ex-Jehova Tanúként?


K.Z.:   Kezdetben  olyan  voltam,  mint  gyerek a játékboltban, ide-oda
szaladgáltam különböző felekezetek között, mindenhol újdonságokat,
érdekes dolgokat hallottam, nagyon élveztem, hogy kitárult számomra
ez a világ, és egészen fantasztikus, nekem addig soha el nem mondott
dolgokat tudhattam meg Istenről, a Bibliáról.
Később ezek a dolgok nyilván elcsitultak, lenyugodtak, felismertem,
hogy más közösségekben is vannak adott esetben igen komoly problémák,
tanításbeli  tévedések is, szóval  „sehol sem fenékig tejfel”  a kereszténység.

De  ezek  a  tapasztalatok  nem  rombolták  a  hitemet,  hanem
megerősítették abban, hogy Krisztus nélkül semmi nem működik,
sőt, hogy két különböző felekezet tagja lehet egymásnak testvére,
miközben  a  velük  egy  gyülekezetbe tartozóval
 nincs meg ez a kapcsolat.
Mert testvérnek lenni nem címke és cégtábla,
sőt még csak nem is közös hitvallás kérdése,
hanem lelki azonosság, és Jézushoz való egyformán erős vonzalomé.


Zs.: Hogy  Látod a  keresztény  hitvédelem, és  misszió  helyzetét
"Jehova  Tanúi  Egyház"  felé?  Hová  fordulhat  egy  lelkileg
ébredező, az Őrtorony Társulat  hitelességét  a  Biblia  alapján
megkérdőjelező  Jehova  Tanú?  Mit  tehetnének  a  keresztény
egyházak,missziók a Krisztus-kereső Jehova Tanúi szabadulásáért?


K.Z.:    Azt gondolom, és azt látom, hogy általában a keresztény egyházak félnek Jehova Tanúitól, mint a tűztől.
Lehet azért, mert  egy Tanú egy átlag egyháztagnál jóval kiterjedtebb bibliaismerettel bír,
de a misszió hiányának lehet oka az egyszerű lelki restség is, mondván,
intézze az ilyesmit a lelkész vagy a püspök, az a szakmája.
Ami „hivatalos” megnyilvánulást idáig ebben a témában láttam, illetve olvastam,
az többnyire jobb lett volna, ha meg sem születik.
Az ismerethiányból és az elvakultságból fakadóan néha elképesztő butaságokat ad ki a kezéből némely egyház. Jehova Tanúi pedig jobb esetben csak mosolyognak egy ilyen esetlen próbálkozáson,
 rosszabb esetben pedig feldühödnek,
és csak még jobban eltávolodnak az adott gyülekezet által képviselt, egyéb, valós értékektől is.

Azt gondolom, hogy „a Jehova Tanúi Egyház” 

 felé általánosságban nem lehet missziót teljesíteni.
Rendkívül sok, a belső gyülekezeti dolgokra vonatkozó ismeretet, és kifinomult pszichológiai manővereket igényel az, hogy az egyes egyháztagoknak Istenről és bibliai igazságokról szóló információt tudjunk eljuttatni, hogy azokat a falakat valamiképpen át tudjuk törni ezekkel,
amelyeket az Egyház épít tagjai elméje köré.

Ebből fakadólag azt gondolom, hogy az egyházak általában kis eséllyel indulnak a Tanúk szabadulásáért folyó küzdelembe. 

A hitnek ezt a harcát leginkább volt Jehova Tanúi tudják sikerrel megvívni.
Arra azt hiszem nem tudunk szabályt alkotni, hogy egy problémákat felismerő egyháztag merre induljon.
Sokakat közülük elborzaszt az, amit az egyházuk 

akár a többi keresztény egyházról,
akár a volt Jehova Tanúiról számukra elmondott.
Nem is igen lehet megtenni az első lépéseket,
ha nincsenek olyan fórumok, ahol a lelepleződés 

veszélye nélkül lehet feltenni kérdéseket,
informálódni más közösségek felől, akár bibliai tanítások felől.
Ilyen lehetőségek voltak régebben a Jehova Tanúinak szóló levelezőlisták,
ma például az interneten fellelhető blogok.


Zs.:   Milyen  bátorítást, tanácsot  Adnál  azoknak, akik szeretnének a
tiszta, Bibliai  Evangéliummal  segíteni  a "Jehova Tanúi  Egyház"
tagjainak, és  szimpatizánsainak?



K.Z.:    Isten legyen irgalmas azokhoz, akik az én tanácsaimra szorulnak
:o)), de talán azt tudnám elsősorban mondani mindenkinek, aki Jehova
Tanúi  felé  szolgál, hogy szeresse őket nagyon. Mert abban van
körülöttük  a  legnagyobb  hiány.  „Tudásból”, meg „ismeretből”
megroggyanásig el vannak látva, de egy kis szeretetért biztos sokan
letennék ezeket a „csomagokat”.
A szeretet olyan útlevél,
ami a legnehezebb pakkokat is biztonsággal juttatja át
bármilyen jól őrzött  határon.

Zs:  Zoli, köszönöm a  beszélgetést, és  kívánom  mindenkinek,
hogy   a  legjobb  Útlevéllel, a  krisztusi  szeretettel  próbálja  meg  Jehova  Tanúinál,
és  más  lelkileg  letévedt , segítségre  szoruló vallás-károsult személye  felé
a  közeledést, -és  ha  van  rá  fogadókészség: a  határ-átlépést!

8 megjegyzés:

Gabi írta...

Ez érdekes és tanulságos volt. Köszönöm, hogy elérhetővé tetted.

A feleségével nincs interjú? Nem telhetetlen vagyok, csak engem mindig érdekel, hogy a feleségek miként élik meg.
Néha meglepődöm, hogy mekkora küzdelmeket kell megvívniuk.
Nem lekicsinyelni akarom Zoltánt, csak többször eszembe jutott miközben olvastam, hogy közben a felesége mit érezhetett :)

Zsotza írta...

@Gabi:

Zoli feleségétől is kértem interjút,de idő-hiány miatt egyenlőre csak tervben van.

Köszönöm Kommentedet!

sefatias írta...

:) ez nagyon jó volt. Köszi

Zsotza írta...

@Sefatias:

Jehova Istennek hála,és dicsőség! A jó interjú-alany ellensúlyozza a "riporter" rutintalanságát.

Gabi írta...

Ha úgy alakulna, hogy sikerülne a feleségét is "kifaggatni", nagyon örülnék neki. Persze nem kell hallgatni rám, elfogult vagyok :)

Zsotza írta...

@Gabi:

Nem Vagy evvel sem egyedül: ha sikerülni fog,akkor látható lesz.

Az idő(hiány) nagy "úr",-ezt Te is Tapasztalod.

karalábé írta...

Nekem is nagyon tetszett a cikk. Elsősorban azért, mert nem akar 'prédikálni' a Tanúknak.
A legtöbb dologban egyetértek az interjú alannyal, valóban az Egyházak elvesztették a hitelességüket, hiszen sok JT pont az egyházakból való kiábrándultság miatt csatlakozott.

Zsolt, ha megengedsz egy véleményt: ez egy igen professzionális interjú, kár, hogy a saját magatok 'leszólásaival' egy kicsit ezen rontottatok...

Zsotza írta...

@Karalábé:

Köszönöm Kritikádat,és Kommentedet. Azért egy jó Riporter jó lenne jó interjúkhoz:de "ha ló nincs...".

Az egyházakkal kapcsolatban: nem jó dolog általánosítani. Családommal együtt otthonra találtunk a csepeli baptista gyülekezetben, és nem vagyok egyedül ilyen tapasztalattal. Csak sajnos: sokan hallgatnak. Pedig fontos bátorítani az aktív,és egykori Jehova Tanúit: nem csak Élet,hanem HitÉlet is van az "Őrtornyon túl"!