2013. július 20., szombat

Zsotza a keresztény intézményesülésről

  >>" A  keresztény közösségek intézményesülésülése olyan,mint a felnőttkor:
        hosszú távon elkerülhetetlen, de feldolgozható,
         kezelhető,és együtt lehet vele élni. "<<
 
        (  Kovács  Zsotza  Zsolt, gondolkodni próbáló kortárs keresztény )
 
 
 
    / Sytka kitűnő,régebbi tanulmányának hatására  született meg a fenti gondolat. 
 Érdemes elolvasni a  Postot: megmondoka.freeblog.hu  /
 

 
###############################
;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;; <<<<>>>>;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;

############################### 

 


Rovat: "Gondolatok,idézetek,kommentárok" = "GonidKom"
                          Mottóm:  >>  itt <<

2 megjegyzés:

infaustus írta...

Ez jó gondolat, Zsotza. Ahogy egy felnőtt embernek érdemes a lelke mélyén megőrizni a gyermeki mivoltát ("ha olyanok nem lesztek, mint a gyermekek..."), úgy egy intézményesülő egyháznak, felekezetnek, gyülekezetnek is meg kell tartania korábbi jellegzetességeit. Így valóban kezelhető ez a szükségszerű folyamat.

Zsolt Kovács írta...

@Infaustus:

Minél hosszabb ideje követi a Mennyei Mestert a tanítvány,annál nagyobb az esélye,hogy elfárad az út során rárakódó portól,és sártól. Minél nagyobb egy keresztény felekezet történelme,és minél nagyobb a kényelemnek a kultusza, annál nagyobb a veszély, hogy a tradíció válik Szentírássá- a gyakorlatban-hogy ne kelljen gondolkodni, kérdezni, és változni Jahveh Úr Isten akarata szerint.

A gyerekként, kamaszként még jobban mertem kérdezni,felnőttként pedig -ha nem akarom,hogy hülyének, különcnek nézzenek- arra érzek kísértést, hogy elhallgassam a kérdéseimet, rácsodálkozásaimat, véleményeimet,amelyekkel garantáltan kisebbségben maradnék. Ezt a kísértést kell újra,és újra megtagadnom, akkor is, ha kevesebben lájkolják gondolataimat a Facebookon, válaszolnak nekem email-ben, vagy ha a gyülekezet többsége elutasít engem.

A blogger példaképeim egyik nagy erőssége, hogy kamaszos bátorsággal, és őszinteséggel mernek kényes témákról írni, és nem térdelnek le a tekintélyes teológusok tradicionális (hipo)tézisei előtt,amelyek ereje inkább a szellemi birkulásban van, a birka,-és csorda-szellemben,abban a félelemben,nehogy mások legyenek,mint a jó,vallásos,megbízható káderek!

Az egyik ilyen Blogger kitűnő,és bálvány-döntő postját ajánlottam több keresztény fórumon, de sem elismerést, sem cáfolatot nem olvastam: http://infaustus.wordpress.com/2009/12/24/bolcsesseg/ , http://kerak.hu/forum/viewtopic.php?f=1&t=6&p=563&hilit=p%C3%A9ldabesz%C3%A9dek#p563

Tartok attól,hogy a gyermeki őszinteséget felvállaló Krisztus-tanítvány sorsa még a keresztény szubkultúrában is a kisebbségi lét,ami nem feltétlenül egyenlő a magánnyal. A Megváltó vigasztalása, Lelki Útitársak személyes,-vagy virtuális jelenléte áldott Útravaló az Isten Királyságába vezető szűk,és keskeny Úton!

Köszönöm Infaustus a Kommentedet, továbbra is imádkozom,hogy olyan Édesapa lehess, akinek a jelleme, szeretete,-gyermeki őszintesége- a Mennyei Atyát hozza közelebb Kislányodhoz, Sárához!