2013. december 28., szombat

Az én karácsonyom


Családomban nincs mély gyökerű tradíciója a karácsonynak.
Édesapám mint nem hívő, Édesanyám, mint a "Jehova Tanúi Egyház" tagja
közömbösek voltak a karácsonnyal kapcsolatban.
Nem volt sem élő, sem műanyag karácsonyfánk sem: igaz, nem is hiányzott.



Hálás vagyok Nekik, hogy amennyire lehetett, amenyire a lelkiismeretük engedte,
megadtak mindent, hogy ne érezzem Nővéremmel, hogy nincs vagy nagyon más
nálunk a karácsony. szaloncukor,banán,narancs,csokoládé mindig volt az asztalon.
Amikor lelkiismereti okokból kiléptem a "Jehova Tanúi Egyház"-ból,
és később csatlakoztam  a Baptista Egyházhoz, nem gondoltam,
hogy át kell vennem automatikusan az ottani tradíciókat.



Elismertem,és elismerem, hogy sok igazság van "Jehova Tanúi",
és más, karácsonyt elutasító főleg neoprotestáns keresztény érveiben,
de ugyanannyi következetlenség is, amikről általában megfeledkeznek.
(Karácsonyt  elutasítják, de  a  jegygyűrű  használatát ,és a házassági  évforduló  megünneplését  nem.... )
Igaz, a Bibliában nem olvasunk semmit Jézus születésének dátumáról,
így nem tudhatjuk annak idejét napra pontosan.
Ezért is fontosnak tartom-tartottam a karácsony esti családi áhítatoknál,
imaközösségben megemlíteni : nem valószínű, hogy december 24.én született
meg a Megváltó, de ezen a napon megemlékezünk, hogy a Világ Világossága
eljött a bűntől sötét Világunkba, és emberként megszületett.



Az is igaz, hogy maga Jézus nem tanította, hogy a születését
ünnepeljék a tanítványai. De milyen furcsa is lenne, ha valakinek
azért emlékeznénk meg a születéséről, mert azt az Ünnepelt megparancsolta?!
Amikor valakinek a születését ünnepeljük, azt felszólítás nélkül,
szeretetből jó tenni , nem úgy,mint amikor a diktátorok alattvalói
kényszerből „ünneplik” a Kedves Vezérüket!

Érdemes arra is emlékezni, hogy lehet egy ünnep tiszta, szent,
és Jehova Isten előtt elfogadott, - úgy is, hogy azt nem maga

az Örökkévaló parancsolta meg:

>>” Márdokeus pedig leírta mindezeket, és írott okmányokat küldött a zsidóknak mind,
akik Ahasvérus király összes tartományában voltak, a közeliekben és a távoliakban,
 hogy kötelezze őket az adár hónap tizennegyedik és tizenötödik napjának rendszeres megtartására minden évben,   azon napok szerint,
amelyeken a zsidók megnyugodtak ellenségeiktől,
és a hónap szerint, amelyben bánatuk örvendezésre fordult, gyászuk pedig boldog napra,
hogy megtartsák azokat a lakomázás és örvendezés napjaiként, amelyeken részt küldenek egymásnak,a szegényeknek meg ajándékokat. 
És a zsidók elfogadták, amit már cselekedni is kezdtek,
 s amit Márdokeus írt nekik.  „<<
( Eszter könyve, 9.fejezet, 20. verstől a 23. versig,- Új Világ fordítás .)

Szeretettel ajánlom még a következő tanulmányokat
a karácsony-ünnepléssel kapcsolatban:










Érdemes ,és fontos meghallgatni minden vita-témában a „másik oldalt” is,
-szemben az Őrtorony Társulat parancsával- amely szigorúan tiltja
a „Jehova Tanúi”-nak, hogy kritikai irodalmat olvassanak,
így elkerülhetetlenül a Vezető Testület beletereli a Tanúkat
a full fundamentalista fanatizmus karámjába,ahol nem lehet,
-sőt: ahogy a diktatúrákban jellemző- veszélyes kritikus kérdéseket feltenni!


Ahogy az evangéliumi keresztényeket,úgy engem is taszít az ajándékvásárlási láz,
a többnyire szirupos, gicsses karácsonyi témájú zenék,filmek,képek,
de semmiképpen nem szeretnék átesni a „ló túloldalára”.
Családomban feldíszítjük évről évre ugyanazt a kicsi műanyag fenyőfát,
december 24.-én családostul elmegyünk Istentiszteletre,
utána este elolvassuk Jézus Krisztus születésének történetét,
és megköszönjük ima-közösségben, hogy két évezreddel ezelőtt,
előttünk ismeretlen napon, megszületett a Megváltó,
és felragyogott a Világ Világossága a bűntől sötét Földön,
és a mi életünkben is. Ha a Világban -jól,vagy kevésbé jól-,
de az év többi napjához képest előtérbe kerül Jézus születése,
nagy hiba lenne „dacból” csakazértsem megünnepelni a Messiás érkezését!


A karácsony egyben vizsgája is keresztény hitemnek.
Valóban az Úr Krisztus van-e az életem / figyelmem középpontjában?
Ha igen: akkor a kis értékű ajándék, vagy éppen az fizikai ajándék hiánya
sem tudja beárnyékolni az örömömet,és a hálámat,
mert a Világ Világossága a Legnagyobb Ajándék,
Aki az idő múlásával nem hogy nem veszít az értékéből,
hanem egyre értékesebb lesz.


[ Kovács Zsotza Zsolt ]

Nincsenek megjegyzések: