2014. március 4., kedd

131. Zsoltár (PrivigJe -3.)

PrivigJe:  131. Zsoltár


Régóta készítettem ugyan  jegyzeteket az  Istentiszteleteken elhangzó  prédikációk alapján,
de  sokáig nem  született  új  blogpost  ebben  a  témában.
Összegyűlt sok  jegyzet,így  - ha Isten  is  engedi-
akkor  sorozat lesz a  "Privát Igehirdetés-jegyzet", röviden: "PrivigJe"!
Nagyon  fontos kiemelnem,hogy  nem  Igehirdetés-vázlatokról,gyorsírással  lejegyzetelt prédikációkról  szólna ez  a  rovat,
hanem  a  felolvasott  Szentírás-szakasz,és az  ezt  követő  tanítás
nyomán  megszületett  gondolataim  összefoglalója.

Csepeli  Baptista Gyülekezet  honlapján
olvashatóak a  "hivatalos"  Igehirdetés-jegyzetek  itt!

Ige:  Zsoltárok  könyve, 131. fejezet.
Igehirdető:  Sinkovicz  Sándor
Istentisztelet  a  csepeli  baptista  gyülekezetben,
2013. május  5.-én

Zsoltárok  könyve, 131. fejezet

Zarándokének.
Dávidé. URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem.
Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem.
Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét.
Mint a gyermek, olyan most a lelkem.

Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké! 

(  Új  Protestáns  fordítás )

Fontos,és jó  időnként megállni  a  hétköznapi  rohanások,munkák után,csendességet tartani,és  emlékezni,visszatekinteni  Isten áldásaira,szabadításaira.  
Ahogy a héber templomi zarándokok megálltak időnként,és  hálazsoltárokat  énekeltek,visszaemlékezve  Jahveh  áldásaira, védelmére,
-és  hálákat  adhattak a  fenyítésért  is.   
Semmi  sincs  véletlenül, bármilyen  erővel támadnak a  sátáni  erők,
nem  a  pusztulásé,  nem a  démonoknál van  az  Utolsó  Szó,-és  Ítélet.

131.  Zsoltár, 1.vers: 

>>" Nem büszkélkedik a szívem, Örökkévaló,
    Nem nagyravágyó a szemem.
Nem készítek túl merész terveket,
    s nem próbálok erőmön fölüli dolgokat tenni.
"<<

( "Egyszerű  fordítás" -World Bible Translation Center 
    -saját  kiemelés )

Az  Istenfélő  ember, a kegyelemből  élő  hívő
 -meggyőződésem  szerint-nem  lehet  büszke. 
  Minden  jó, minden  áldás  oka egyedül  az  Úr Isten  irgalma.
A  " büszke  keresztény "  ("BüszKEresztény " ) kevert  szellemiség    eredménye.
Az    Örökkévalót  nem  hatja  meg  semmilyen  teljesítmény,és  büszkeség.
Jobb  az  áldó  Mindenhatóhoz  ragaszkodni,  akár  szegényen,-de  mindenképpen  alázatban-,
mint   az  áldások  körül  pörögni, azokat  hajszolni,
-és azokat  természetesnek, magától  értetődőnek  tartani.

A  legnagyobb  áldások , a  leghatalmasabb  csodák  is
  elszürkülnek  a  bűneink  beismerése,
Jehovah  Isten  kegyelmének, befogadó, atyai  szeretetének  felismerése, 
és  a  Szent  Szellem   által  folyamatosan  megújuló,
az   Úr  Jézus  Krisztus  jellemére, arculatára átformálódó Krisztus-tanítvány élet
meg ismerése -megtapasztalása - megélése  nélkül
Szerintem  nem  az  az  igazi  baj,  hogy  ha  kevés  áldást  tapasztalok,
hanem  közömbös , vagy  büszke  lelkülettel  felkészületlen vagyok 
a  Mennyei  Atya  áldásaira,mert  környezetemben nem  tudok  áldássá  válni.

Meg  lehet  szokni  Isten  áldásait,
elszürkülhetnek még a  legnagyobbak is a  hálátlan szemben:
Béke  van, szabadon lehet  Istentiszteleteket  tartani,
nem  jellemző,hogy  csőcselék  támadja  meg  a  gyülekezeteket,
vagy  rendőrök  szakítják  félbe  az  Istentiszteleteket.
Magyar  nyelvünkön  tucatnyi  Bibliafordítás olvasható!
Szabadon  lehet  végezni  a  missziós  szolgálatot,
lehet építeni  templomokat,  imaházakat, lehet  alapítani  gyülekezeteket.
Nem  kell  a mi  korunkban  egyenlőre  senkinek  sem  a  hite  miatt
-Hazánkban, és  Európában - börtönbüntetést  szenvedni.
Nem  volt  ez  mindig  így, -még  a  közelmúlt  magyar,és  közép-európai történelmében sem.
Sokszor  felmerül   bennem  a  kérdés:  jól  élek-e  ezekkel  az  áldásokkal?


Lehet, hogy  Jahveh  Úr  Isten  azért  nem ad  több  áldást,
mert  a  már  megkapott  áldásokat  sem tudtam  jól  megbecsülni,
azt  mások  javára  fordítani.
Lehet,hogy  a  szellemi  életem -ahogy  az  Úr  Jézus  fogalmazott-
csupán  füstölgő  mécses:  alig  világít?
Nagy  vigasz, és  bátorítás, hogy  a  Mennyei  Mester 
a  füstölgő  mécseshez  hasonló 
tanítványait  is  tudja  szeretni , de  nagy  lehetőség ,
hogy  nem  szükségszerű, elkerülhetetlen  állapot  megmaradni  a  "füstölgő",
alig  világító  lelki-szellemi  állapotban, vagy  a  büszkeségben,  hálátlanságban.

>>" megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket." <<

  (  János  evangéliuma, 8.  fejezet, 32. vers, -Neovulgáta  fordítás )


                               [ Kovács  "Zsotza"  Zsolt ]

Nincsenek megjegyzések: