2016. április 16., szombat

Virtuális palackposta

Magamról sokszor azt látom,hogy blog-postjaim 
virtuális palackpostaként esnek a keresztény kommunikáció kyber-tengerébe,
ahol az érdektelenség hullámai sodorják a feledés mélységeibe. 
Mivel semmilyen lelki-közösség,és érdek-kör számára nem vagyok ÉRDEKes,
így abban reménykedek,hogy ha az Örökkévaló Jahveh is akarja,
akkor az Ő Kezében még az én írásaim is értékké válhat az Isten-kereső,
és a Krisztus-követő emberek előtt. 

Ezt valószínű,hogy nem fogom megélni,

de ha a gondolataimat magamban tartom,
akkor esély sincs,néhány írásom hasznossá válhat.
A gondolataim nagy részét a net-naplómban publikálom,
így tudom a legtapintatosabban közreadni. 
Csak akit érdekel,az keresi,és az olvassa. 
Mivel igyekszek környezet-tudatosan élni,
így mindenki mást,aki szeretne tőlem távol maradni, 
megkímélek a szövegeimtől. 

6 megjegyzés:

BL írta...

Kedves Zsolt!
Akár olvasgatnak akár nem, te csak bátran írd le a gondolataidat , véleményedet. Magam amikor elkezdtem a blogolást eldöntöttem akkor is fogom írni ha alig lesz aki beleolvas. Ezért javaslom számodra is ezt. A dolgokat egyszerűen jó kiírni magunkból. Mellesleg az a több mint hatvanezer látogatás elég beszédes. Még akkor is ha nem szolnak hozzá a posztokhoz. Üdv:és áldott napokat kívánok!

Zsolt Kovács írta...

@-->> BL:

Köszönöm Kommentedet.
Van a kisblogger-állapotnak is néhány előnye:
Nem kell idegeskednem, hogy kielégítem a népes olvasótáborom igényeit.
Nyugodtan nézhetem a blogstatisztikát, akármit mutat, nyugodtan aludhatok. [;-<))
Rettegnem sem kell, ha a szolgáltató megszűnteti a net-naplómat,
vagy-ahogy többször volt rá példa- megszűnik maga a blog-szolgáltató.

Névtelen írta...

Kedves Zsotza!
Ha tudsz, akkor írj! Szerintem egy blog esetében lényeges, hogy van-e rajta újabb és újabb tartalom. Tudom (tapasztalom magamon is) mit jelent munka és egyéb teendők mellett csak pár sornak a leírása is, de egy blog virtuális életben tartása nem lehetséges újabb és újabb bejegyzések nélkül.
Arra gondolok, hogy olyan 20 éve, amikor még sokkal többen vettek újságokat, akkor minden szerkesztőség természetesnek tekintette azt, hogy valamilyen rendszerességgel meg kell jelenjen. Naponta, hetente, kéthetente, havonta, negyedévente. Páran kísérleteztek alkalmi periódusokkal megmaradni és nem tudom mennyire tudtak életben maradni. Egy blognál is kell szerintem ilyesmi.
L. Gabi

Zsolt Kovács írta...

@-->> L.Gabi:

A rendszeresség megvan: egy hónapban átlag két post.
Mindig meglep, hogy rajtam kívül még más is olvassa.

Köszönöm Tanácsodat!

Névtelen írta...

Jaj bocsánat,...engem érdekelnek az írásaid, s igaz nem naponta vbagy hetente, de azért szokok nálad kotorászni :) csakegyember

Zsolt Kovács írta...

@-->> CsakEgyEmber:

Köszönöm szépen, igazán jólesett!
Én is szoktam olvasni remek Publikációidat!