2016. május 9., hétfő

Távol, de mégis közel!

Azok a keresztény hittestvérek, akikkel lelki-szellemi kapcsolatban lehetek,
általában  nem annak a gyülekezetnek a tagjai,ahová   járok.
Vagy éppen egy gyülekezetnek sem tagjai,
mert csak  súlyos  megalkuvás árán lehetnének azok.
 De   szerintem  mégsincs magányos Krisztus-tanítványság: 
Isten Királyságának polgárai általában megtalálják egymást,
-személyesen,vagy virtuálisan.

Akik közös nyelvet beszélnek,és Útitársak egy Hosszú Úton,
azoknak szükség előbb-utóbb szóba állni egymással: 
akkor is,ha nincs szándékuk alapítani közös gyülekezetet:
a valódi krisztusi,szellemi közösség megszületésének
nem lehet akadálya a teológiai-tradícióbeli,kulturális,
és mentalitásbeli különbség. 

3 megjegyzés:

BL írta...

„Vagy éppen egy gyülekezetnek sem tagjai,
mert csak súlyos megalkuvás árán lehetnének azok.”

Az mellett hogy értem mit akarsz kifejezni rövidre fogott írásodban.
A fenti mondatodat egyszerűen nem tudom befogadni. Azt gondolom, aki arra hivatkozik, hogy azért nem jár közösségbe/gyülekezetbe, mert rendkívüli módon meg kéne alkudnia! Az az ember valamit nagyon rosszul lát és gondol, az mellett, hogy az egyházat Krisztus testét leminősíti, hiszen annyira piszkosak az ö tisztaságához képest hogy oda bizony ö nem tudja betenni a lábát, csak ha rendkívüli módon megalkudna, az a hivő véleményem szerint, felfuvalkodottságában nem látja a fától az erdőt. Azt még el tudnám fogadni, hogy A vagy B közösség neki nem felel meg de végül is k gyülekezetben otthonra lelt. De hogy se a se b se k semelyik mert mindenhol meg kell alkudnia, nos ott az adott hívővel vannak súlyos gondok, és nem a gyülekezettel. A záró sornál, ha az őszinte testvéri szeretetre gondolsz, akkor értem. Ez esetben az felül ír minden ismeretet. Az adott embert szerethetem, de attól még nem kerülök vele szellemi közösségbe, szerintem bizonyos esetekben ezt Isten el is várja. Tehát én csak úgy tudom értelmezni, hogy a valós krisztusi, szellemi szeretet megszületésének nem lehet akadálya..
A valós közösségnek /de nem a szeretetnek/ szerintem igen is akadálya, amiket felsoroltál. Pl. én szerethetek őszintén egy JT embertársamat, de valós szellemi közösséget ha ragaszkodni akarok az íráshoz, akkor nem tudok vele vállalni.

Zsolt Kovács írta...

@BL<<--

Nagyon összetett témáról, jelenségről van szó,
több nagy postot lehetne írni erről.
Ha pl.: valaki egy vidéki zsákfaluban adventista, vagy hitgyülis,
de 40 KM-es körzetben csak katolikus, református, Jehova Tanúi, esetleg evangélikus gyülekezet van, akkor aligha sanszos, hogy lelki otthonra találjon- bármennyire is szeretné a korábbi teológiai látásával.

A lelki felfuvalkodottságról írt Gondolataiddal egyetértek,
a gyülekezet is, én is bocsánatra, formálásra, növekedésre szorulóak vagyunk,
kegyelmet nyert egykori elítéltekként nem nézheti le az egyik tanítvány a másikat. Azonban: az, hogy egymás mellett ülnek hívők, még messze nem jelenti, hogy közösségben vannak egymással, megtapasztalják az elfogadás, a kölcsönös teherhordozás áldásait.

BL írta...

Igen az elzártság sok esetben, valós probléma, állítólag ez hívta életre a televíziós szolgálatokat Amerikában. A Közösségben lévő magány számomra sem ismeretlen, van olyan időszak amikor senki nincs aki csak rácsörögne az emberre hogy mi van vele. De Isten ezt is a javunkra tudja fordítani. Az Urat követő szentek körében a magányos időszakok nem ismeretlenek a biblia szerint sem. A gyülekezet meg tele van hasonló érzelmeket és gondokat átélő emberekkel akik szintén azon okból amiből mi, nem mernek nyitni kezdeményezni, hogy valódi közösség alakuljon ki. Pedig nincs más lehetőség. Ha nem más akkor nekem kell megtenni a kezdő lépéseket még ha kockázatos is.