2016. október 28., péntek

Fekete a lelkem

Nem  szoktam  titkolni  a  foglalkozásomat,
hogy  takarítóként  keresem  kenyeremet. [;-<))
Sok  ismerősöm  tudja, hogy  nem  szégyellem,
a  Facebook-on  is  szívesen  írok / lájkolok / megosztok  
tartalmakat   e  szakmai  témában

Ebből  is  következik, hogy  szívesen  olvasok  szakmai jellegű  tanulmányokat.
Ebbe  a  műfajba  tartozik  a  számomra  egyik  Nagy  Klasszikus,
Tamásiné  Szabó  Zsuzsanna  "Fekete a  lelkem"  című  műve.
A  Szerzővel  személyesen  a  "TisztaShow"  szakmai  kiállításon találkoztam,
-kellemes  meglepetés , nagy  ajándék  volt  számomra!
Szeretettel  ajánlom  kiváló  szakmai  honlapját is:

TisztaTérTechnológia.Hu



Amiért  még  kedves  számomra   Tamásiné  Szabó  Zsuzsanna  írása:
külön    foglakozik  a  közterületet  takarító  Kollégákkal,
akikről  sokszor  még  a  szakmai  fórumok is  megfeledkeznek,
de  én  nem  felejtem  el, hogy  'anno  2005-ben
parkolótakarítóként  kezdtem  a  pályámat
a  soroksári  Auchan  Áruhánál,
a  Future  FM  kötelékében.

Jó  kollégákra, emberséges  vezetőkre  emlékszem,
ha  erre  a  kezdetre  gondolok,-persze  voltak  nehézségek  is,
-mint  a  legtöbb  munkahelyen.
Köszönöm   Nekik, hogy  Velük  dolgozhattam,
és  megszerettették   velem   a  takarítást!


[  Kovács   Zsotza    Zsolt ]

                                    

------------**-------------**-------------**------------**------------**--------------**----------**---------------


   Fekete a lelkem


Mi leszel, ha nagy leszel? Űrhajós, színész, autószerelő, orvos, tűzoltó, katona...
Csak én nem hallottam soha azt a választ, hogy takarító?
 Gyerekkoromban apám azzal ijesztgetett,
ha nem tanulok, WC-pucoló lesz belőlem. Akárhogy is szépítgetjük, lenézik a takarítót.
Sokszor az is kérdés, a takarító ember-e egyáltalán?
Lehet-e ennél lejjebb is süllyedni a rosszul ítélő többség szemében?
Undorodnak a takarítótól? Mit szólnak egy cigány takarítóhoz?!

A cigányok koszosak és büdösek?
 Lehet, hogy vannak köztük ilyenek is, mint ahogy köztünk is.
De tudja-e, kik teszik lehetővé, hogy megfelelő munkakörülmények között dolgozzunk,
vagy szórakozzunk? A takarítók, akik között szép számmal vannak cigányok is – olyan emberek, akik kifejezetten igényesek a környezetükre, nem csak a munkájuk végzése közben.
Több mint két évig egy takarítócég irodájában kapott helyet a szerkesztőség, ahol dolgozom,
így volt alkalmam tapasztalatot gyűjteni arról, hogyan is viszonyulnak egymáshoz
és a munkához a takarítók és a cégvezető.
Eszembe jut az a helyes, szemüveges, huszonnégy éves roma fiú, aki egy hirdetésre jelentkezett éjszakai szálloda-takarításra. Megtudtuk, négy gyermek édesapja, a felesége most is babát vár, muszáj dolgoznia, különben nem kapnak tovább segélyt. Többször is megkérdezte, már aznap éjjel elkezdhet-e dolgozni, és nem győzött hálálkodni, hogy felvették.
A cégvezetés biztos volt benne, hogy stabil, szolgálatkész emberre találtak. Három nap múlva jött a telefon: Sanyi ellopta a szállodai recepciós telefonját
– nincs félreértés, a biztonsági kamera rögzítette tettét.
A fiú letörten jött be a fizetéséért.



Csak annyit mondott: sajnálom.
Aztán az a középkorú magas roma asszony, vörös, magas sarkú cipőben, a bugyija kilátszott a miniszoknyából, a melle a dekoltázsból, mellette a szigorú kisember – kétségünk sem volt róla, milyen minőségben. Leánya, Erika egy hónapig dolgozhatott takarítóként. Az anyja beszélte le a tisztességes munkáról, magával csábította lányát is az utcára.
Ott többet fog keresni -- mondta. A lány nem akarta személyesen felvenni a fizetését
 – talán szégyellte magát.


A fizetésre váró roma csapat – ilyenkor mindig találkoztunk velük, beszélgettünk is.
Fiatalok, vidámak, van munkájuk, fizetésük, megbecsülik őket.
A munkavezető, Bancsók Miklós gyakran behozta a gyereket és az asszonyt is.
A kisfiú fekete bogárszeme fürkészőn, félénken kukucskált be az ajtón.
Miklós felesége már takarított, amikor ő a moziba került,
munkahelyi románcból alakult ki szerelmük, családjuk.
Az asszony még otthon van a kisfiúval, szeretnének egy testvért is neki.
Miklós elmesélte, milyen nehezen maradnak meg a jelentkezettek a takarításnál.
Azt gondolják, „csak porszívózni kell” – de sokan már két óra múlva otthagyják a porszívót, kisurrannak a hátsó kijáraton, nem hogy egész éjszaka dolgozzanak.


Három év kellett ahhoz, hogy kialakuljon keze alatt a mostani, jól összeszokott roma csapat.
Balogh Tímea, Miklós unokatestvére húsz éves, mosolygós arca, barna bőre, fekete szeme és haja vonzó fiatal lányt mutat. Fodrásznak tanult, de nem fejezte be az iskolát. Először kávé-pultos volt egy vendéglátóhelyen, másfél éve takarító. Az általános iskolában, másodikos korában összevesztek egy kislánnyal, aki nagyon megbántotta:„lebüdöscigányozta”.

Timi nyolc éves fejével nem is értette, miről van szó, csak érezte, hogy a kislány gyűlöli.
Szerencsére a tanítónő felállította a kislányt, megkérdezte tőle, miért bántotta Timit,
 miért gondolja magát különbnek. Folytatása nem lett.
Timi családjából, mint elmondta, senki nem érzi a cigányokkal szembeni ellenszenvet.
Amikor a Duna Plazába került, a vezetés már elfogadta, hogy cigányok dolgoznak.
Édesanyja egy iskola megbecsült takarítónője már húsz éve.
Kíváncsi voltam, ha nem találkozik is a gyűlölettel, mit gondol, miért alakul ki.


- A cigányokról többnyire csak a rosszat mondják el, illetve mutatják, például a tévében is,
 és ennek alapján ítélnek az emberek.
Úgy állítják be, hogy a cigányok nem szeretnek dolgozni, hazudnak, csalnak, lopnak.
Rossz cigány emberek persze vannak, de legalább annyi van a nem cigányok között is.
Ha valaki nem első látásra ítél, megismer minket, akkor megtudja,
hogy ugyanolyan emberek vagyunk, mint mások…


A cég munkavédelmi képzésén vettem részt – a fele társaság cigány volt.
 Észre sem lehetett venni, vegyesen ültek le a férfiak és nők, látszott, jól érzik magukat egymás társaságában, szünetben egy csoportban viccelődtek az utcán (cigarettázás közben), amelyben munkavezetőjük is részt vett, sőt a cégvezető is (aki nem is dohányzik…).
Seffer István a százötven főt foglalkoztató Mestertakarító Kft ügyvezető igazgatója tíz éve van a szakmában. Korábban leginkább irodákat takarítottak, ma legnagyobb megrendelőjük az InterCom,
a kecskeméti és a kaposvári mozi kivételével az egész országban ők takarítják a mozikat.
Ügyfeleik körébe tartoznak még a többségükben négy csillag feletti szállodák is, például a Kempinski, Royal, Westend Hilton, K+K Hotel Opera.

Majdnem napra pontosan tudja, mikor vett fel először cigány dolgozókat.
- 1997 késő tavaszán a Duna Plazaban a mozitakarítók és az áruházat takarító másik cég dolgozói éjszakánként találkoztak, beszélgettek. Három cigányasszony az áruházi folyosótakarítók közül a moziba szeretett volna kerülni. Mondtam a munkavezetőmnek, ha fel meri vállalni, hogy ezzel a három emberrel dolgozzon, akkor részemről sincs ellenvetés. Tegyünk egy kísérletet – úgysem lehet sok mindent ellopni egy moziból, szólalt meg bennem az előítélet…- emlékszik István.

A három cigányasszony bevált, jó ideig náluk dolgoztak.
- Megpróbáltam első pillanattól elfogadtatni az embereimmel,
hogy nem a vallási hovatartozás vagy a bőrszín számít,
hanem kizárólag az elvégzett munka minősége és mennyisége.
Elértem, hogy ennek alapján ítéljék meg egymást.
Tudják, hogy ez elvárás részemről, és tudják, hogy én is így gondolkodom.
 Nem mondom, hogy nincsenek előítéleteim, vagy nem voltak…
De most kevesebb van – teszi hozzá István.


Az általános társadalmi előítéletekből, a kulturális különbségekből adódóan persze voltak nézeteltérések. Az átlagember nehezen kezelheti ezeket a problémákat,
de mivel a cégvezető tudatosan törődött mindezzel,
jó a hangulat a negyedrészben cigányokat foglalkoztató munkahelyeken.
- Egyedül én szoktam „cigányozni”,
amikor valakiből előjön a cigányvirtus, azt nem tűröm…- mondja nevetve István.
Megkérdeztem tőle, mi az a „cigányvirtus”,
de nem tudta megmondani…

Régebben építőipari átadás előtti nagytakarításokat is végeztek, ezeket fele részben cigány dolgozókra bízták. Az építőiparban sok betanított roma munkás dolgozik,
jelenlétük takarításkor sem szúrt szemet senkinek. Lassan már attól tartottam, ellenkező előjellel tartanak majd rasszistának, mert a kisebbség nálunk egy-egy munkaterületen
akár többségben is lehet! – viccelődik István.
Már az építkezéseken is voltak cigány vezetők, s jelenlegi legnagyobb munkahelyükön
Bancsók Miklós a munkavezetőjük, akinek a helyettese is cigány.

-Fél évet pedáloztam azért, hogy a moziban a megrendelő elfogadja a két emberemet vezetőnek – emlékszik a cégvezető.
A helyzet azért nem egészen rózsás, a takarítócég kénytelen tekintettel lenni a megrendelő ki nem mondott igényeire is. A kimondottakra pedig még inkább.
Nyilvánosság előtt sosem vállalják fel a megrendelők, hogy nem akarják, cigány ember dolgozzon a területükön. István néha elémegy a problémának, és megkérdezi, dolgozhatnak-e a területen romák.

- Volt rá példa, hogy hirtelen kellett elvégezni egy munkát. Közöltem a megrendelővel, csak akkor számítson rám, ha küldhetem a cigányaimat… Végül meg voltak elégedve, és legközelebb már nem volt kérdés, dolgozhatnak-e náluk az általam küldött romák – nyugtázza István.
A szállodákban cigányok csak végső esetben dolgozhatnak, és többnyire olyan mocskos munkát bíznak rájuk, amit a szálloda dolgozói nem hajlandóak elvégezni. Azokra a területekre, ahol a szálloda vendégei előfordulhatnak, nem léphetnek be a cigányok.


Hogy miért nem? Az egyik szálloda housekeepere (szobaasszony, gondnok, a szobalányok vezetője, a szálloda működtetésével megbízott személy) elmesélte, volt egyszer egy cigány szobalányuk, akivel nagyon meg voltak elégedve, minden tekintetben. Egy külföldi vendég észrevette, hogy a lány takarította a szobáját. Nem volt híján a módos hölgy az előítéletnek, magából kikelve lerohant a portára, ordibált, hogy eltűntek a szobájából asztalon felejtett ékszerei! A többi vendég ettől már kifelé kacsingatott… Úgy tűnt, a következő percben veszik a bőröndjüket, és továbbállnak másik szállodába. Hiába mentek fel a szobába, hiába ismerte be a hölgy, hogy minden csecsebecséje a helyén volt hiánytalanul… Kénytelenek voltak a lányt elbocsátani, mert a szálloda nem engedhette meg magának, hogy a hírnevét tönkre tegyék. Házon belül vajon miért nem találtak annak a lánynak más beosztást?

-Az elmúlt tíz évben nagyon pici, de pozitív változást észleltem magam körül a cigányok megítélésében, elfogadásában. Ennek talán az is az oka, hogy bizonyos munkákra már nem találnak elég munkaerőt a megrendelők, takarítócég vezetők, kénytelenek a kisebbségből is választani. A fehér munkavállalók nem dolgoznak nagyobb százalékban elfogadhatóan, mint a cigányok. Lehet, hogy ha azt nézném, ki megy el egyáltalán dolgozni, más lenne az arány, de ebben sem vagyok biztos – nem láttam még ilyen statisztikát – fejti ki Seffer István.

A takarítócég egyik fő erénye lehet, hogy megbízható. Ennek kulcsa az állandó, a megrendelő által elfogadott személyzet. István cégénél a fluktuáció messze az országos szakmai átlag alatt, tíz százalék körül mozog. Ezen a téren sincs különbség a dolgozók bőrszíne szerint.
Seffer úr ama takarítócég-vezetők közé tartozik, akik rendszeresen és folyamatosan képezik az embereiket. Ezzel is igyekszik őket megerősíteni, és kis pluszt adni nekik a nem túl magas fizetés mellé. Az Európai Takarító Szövetség (EFCI) által is elismert diplomákkal, a dolgozói akár az Európai Unióban kínálkozó lehetőségeket is meglovagolhatják majd. A képzésbe bárki bekapcsolódhat, aki már bizonyított a cégnél.

- Van olyan munkavezetőm, akit cigány létére elküldtem
 a legmagasabb szintű, egyéves mesterképzésre is.
 Bár még a diplomamunkáját nem végezte el, de majd kivasalom belőle azt is - meséli büszkén.
Akár szeretjük őket, akár nem, az EU csatlakozással várható, hogy a takarítószakma,
 főleg a vezetők tekintetében, munkaerő-bázisának jelentős részét elveszti
 (a képzett szakemberek minden bizonnyal megragadják majd a külföldön adódó,
jobban fizető lehetőségeket)
– még nagyobb szükség lesz a cigányokra – összegzi a cégvezető véleményét.

Mint említettem, a takarítócég nem csak anyagilag, hanem néha erkölcsileg is függ a megrendelőtől. Hiába romabarát a cég, ha a megrendelő csak fehér embert akar látni a cége területén. Egyik nap sűrűn csöngött a telefon, az álláshirdetésre érkeztek be hívások. Hallottam, hogy a telefonkezelőt kioktatták, ha „Lakatos” az illető, vagy „vonó” van a hangjában,
mondja azt, hogy már betöltötték az állást…
Cégvezetője válogatja, más takarítócégeknél is foglalkoztatnak-e cigányokat, harcolnak-e azért,
hogy a megrendelő elfogadja őket. Van, ahol meg sem próbálkoznak a romák foglalkoztatásával,
 van, ahol a takarítás-szolgáltatónak harcolnia sem kell az elfogadtatásáért.
Villamoson láttam egy emberforma, szerencsétlen, szutykos-barna alakot,
sárga koszos mellényben, szemét lesütötte,
két kezében szerszámok, zsák. Gyászos körmeit piszkálta.

A megállók takarítása még a szakmán belül is a legalja munka: az utcaseprőkről beszélünk!
Hofi jut eszembe: „Sepernek egyet, és lépnek kettőt…,
s az utca tiszta, tiszta, tiszta, tiszta… KOSZ!”
-A megállók takarítását nem lehet gépesíteni. A járműveken utaznak takarítóink.
Felszerelésük a hagyományos alumínium derékszögű szedőlapát, az ipari söprű,
amelyet kifejezetten a részünkre készítenek megfelelően erős cirokból, s a zsák,
amelybe a szemetet gyűjtik. A végállomásokon kukába rakják a megtelt zsákokat.
 A kukák ürítése, ellátása zacskóval és tisztítása is a megálló-takarítók feladata
– avatott be egy másik cég megálló-takarítási üzletág igazgatója.

Vajon kik vállalják el a megállóseprés igen nehéz, és a legkevésbé sem megbecsült munkáját?
Érdekes a helyzet.
A kezdetekkor megpróbáltak egyetemistákat, kollégistákat alkalmazni
(európai tapasztalat).
Teljes kudarc volt!
Pedig a pénz néha még több is, mint ugyanennyi ideig tartó irodai takarításnál.
Csak hát a sárga mellény, meg az utcai munka…
- Mi ebben kivételes helyzetben vagyunk: a megrendelő nem ágál az ellen,
hogy cigányok végezzék el a megállók takarítását, engem pedig egyáltalán nem zavar.
 Nagyon tisztességes cigány dolgozóink is vannak, évek óta ebből élnek,
ebből javítják életkörülményeiket.
Cigányvajda alvállalkozónk is van, ő szervezi meg ismerősei és családtagjai körében a feladat elvégzését. A vajda területein kifejezetten fegyelmezett a munkavégzés,
ezért mi is örülünk, hogy vele dolgozhatunk – teszi hozzá a vezető.

A megálló-takarítóknál sem fenékig tejfel az élet, kiderül az is, hogy mire egy-egy stabil roma takarító megmarad egy-egy helyen, addigra legalább ötvenen fordulnak meg náluk.
Ez azt jelenti, hogy közben negyvenkilencen nem rendesen,
vagy egyáltalán nem végzik el a munkájukat.
Nem győzik elsimítani a megrendelő panaszait, fizetni a kötbért, rendre szoktatni a munkavállalókat.
Nemrégen nyíregyházi cégvezető ismerősöm hozott haza vadonatúj nyugati autójával egy rendezvényről. Nem tudja, hogy megsúgták nekem: cigány – legfeljebb szolárium-barnának lehet nézni. Éppen a legmagasabb szintű szakmai képzést fejezi be, mestervizsgájára készül.
 Beszélgetés közben megkérdeztem tőle, foglalkoztat-e cigányokat.
Gyanakodva rám nézett, otromba viccet sejthetett, majd nyugodt arcomat látva elmosolyodott.

--Van egy asszonyka, jó fekete a lelkem, de rendesen dolgozik, nincs vele gondom -- felelte.
Már értem. Előfordul, hogy meg vagyunk velük elégedve, bizalmasan el is mondjuk, hogy noha roma, kellemesen csalódtunk benne. Megnyugtatjuk a lelkiismeretünket, hiszen „pozitívan állunk a kérdéshez”. Csak éppen minden mondatunk azt sugallja, észrevesszük, számon tartjuk, ők mások.
És minden dicséretünkben benne van az „annak ellenére, hogy cigány” íz.
Amitől egy kicsit mindig félrecsúszik az is, ami jó.
                   Fekete a lelkünk.

Tamásné Szabó Zsuzsanna -  Budapesti Lap

(  Valamikor 2000 körül )






Forrás:  Archív.Klubháló.Hu

Nincsenek megjegyzések: