2017. október 15., vasárnap

A magányos kereszténységről

>>" Azt látom, hogy    sok  keresztény embereknek,
      és   keresztény gyülekezeteknek
     a kapcsolat-befogadó képessége a legtöbbször nagyon alacsony: olyan,
      mint ha egy abszolút zsúfolt buszra,vagy villamosra akarna valaki felszállni. 

Csak néhány ismert, és elismert sztárprédikátornak, bestseller-írónak, 
ismert, felkapott bloggernek, popzenei sztárnak, szimpatikus,szorgalmas,
 látványos  gyülekezeti-missziómunkát  végző  élkeresztényre  jut 
minőségi idő, figyelem, és elfogadás. 
A többieknek meg marad a magányos vegetálás,
és a vigasz,hogy talán a haláluk után,
 a nekrológjukban megemlítik alkotó próbálkozásaikat, munkásságukat

A helyi gyülekezet egyik csodája lehetne az szeretet, 

egymásra fordított minőségi idő, figyelem, és szociális háló,
amelyek védelemül  szolgálnának a Sátán elbizonytalanító ,
önbizalom-romboló kísértéseivel szemben, amikor arról akar meggyőzni ,
hogy mindenre tehetségtelen, és ezért (is) elfogadásra méltatlan vagy. "<<


                   [  Kovács  Zsotza  Zsolt ]


#########################################

  **********************************************************

##########################################









  




Rovat: "Gondolatok,idézetek,kommentárok" = "GonidKom"
                          Mottóm:  >>  itt <<

3 megjegyzés:

BL írta...

Mindenkinek van ajándéka és talentuma. Közös cél kell hogy legyen, hogy mindenki azok előásását és ne elásását szorgalmazza. Régóta foglalkoztat engem is ez a téma.

Zsolt Kovács írta...

@-->>BL

Egyedül ez igen nehéz.
Én még mindig nem tudom,
hogy milyen talentumom van, csak azt, hogy milyen nincs.
Ez siker, legalábbis fél-siker.

BL írta...

Igen ez már szó szerint fél siker. Amiről pedig a magad és a mások visszajelzéséből gondolod, hogy van. Azok között pedig a szárnypróbálgatások/ gyümölcsök, segítenek eligazodni, és ha lassan is de előbb - utóbb, felszínre kerülnek a dolgok. Vagy magában vagy másokkal karöltve (a talentumomat a másikéhoz ragasztva)de az ajándék utat készít magának mint a növény, amikor elkezd cseperedni.