2017. október 1., vasárnap

Elhunyt Szmolka János

Aki mostanában dolgozott a budapesti Vakok Állami Intézetében,
a Hungária körúti telephelyen ismerhették a lakók között Szmolka Jánost.
Az intézet két siketvak lakója közül Ő volt az egyik.
Mostmár így, múlt időben. 2017 szeptember 15.-én elhunyt.
Halmozottan hátrányos helyzete ellenére aktív közösségi életet élt,
korábban elnöke volt a Siketvakok Országos Szövetségének (SVOE)


Így írt Szmolka János önmagáról-versben:



“Megszülettem szépen, kicsiny vak verébnek,
hülyén, ahogy “illik”, mentem falnak, széknek.
Gyermekkorban mindig orvosost játszottam,
de igazi vér folyt, és az orvos nem én voltam.
Könyörögtem néha: “Cseréljünk már helyet!”
Azt mondták: “Butaság!” meg hogy: “Azt nem lehet!”
Ráadásnak ott volt a híres iskola,
bizony, csak muszájból járogattam oda.
Jól fejünkbe verték, kik a párt nagyjai,
de azt nem mondták meg, hogy kell nőkkel bánni,
vagy tán ők se tudták…
Jobb ezt nem piszkálni!
A saját bőröm ezt is megtanultam,
de őszinte és romantikus voltam.
Mindig későn jöttem rá, hogy ezért csalódtam.
Aztán a süketség tönkretett, de végleg,
már csak vegetálok, mert ez így nem élet!
Olyan nulla vagyok, már belém sem rúgnak!
Nem vagyok útban, se parasztnak, se úrnak!
Na, de hagyjuk abba! Sok értelme nincsen!
Aki még barátom, áldja meg az Isten. ”
( Forrás: Siketvak.hu )

Emlékszem, hogy rendszeresen látogatták, többekkel email-en tartotta a kapcsolatot,
amit braille-billentyűzeten írt.
Korábban takarítóként szolgáltam a Vakok Állami intézetében,
és többek között János szobáját is én takarítottam.
Kollégáim tanácsára a karjához érintettem a felmosó-nyelet, és Ő tudta, hogy a takarító dolgozik Nála.
Többször megtörtént, hogy amikor végeztem a munkámmal, azt János megköszönte.
Nagyon jólesett.... pedig csak a feladatomat végeztem.

Áldott legyen emléke!






Nincsenek megjegyzések: