2018. január 15., hétfő

Beszéljünk a szakszervezetrõl - Interjú Rácz Aladárral

Nagyon  szívesen  olvasom  Tamásné Szabó  Zsuzsanna  írásait,
különösen  a  takarítóipar  helyzetéről.
Egy  régi  riportját  találtam  meg  a  Tiszta Tér  Technológia  honlapról,
amely  2001-ben  készült, -de   nem  sok minden  változott  azóta sem.


Tamásné  Szabó Zsuzsanna  riportja   Rácz Aladár  takarító  vállakozóval.


----------------------------------------------------------------------------------------------------
*************************************************************************************
-----------------------------------------------------------------------------------------------------


Beszéljünk a szakszervezetrõl - Interjú Rácz Aladárral

A szűk magról, akik szívvel-lélekkel tenni akartak


T.Sz.Zs.: Kezdjük a szokásos módon, a bemutatkozással.

R.A.: Rácz Aladár vagyok, 1953. február 26-án születtem. Az általános iskola után a Bolyai János technikumba nyertem felvételt. Sajnos akkor még fiatalként nem tartottam annyira fontosnak, hogy tanuljak, a negyediket nem tudtam befejezni, s mivel két testvérem magasabb szintű iskolát is végzett, én lettem a család szégyene. El kellett döntenem, hogy mit csinálok a későbbiek folyamán. Apám és köztem igen komoly ellentétek merültek fel, végül úgy döntöttem 18 évesen, hogy elhagyom a családi házat. Kimentem NDK-ba Neuhaus am RVG-ba kerültem, mely Thüringia legmagasabban fekvő lakott területe.


Egy tranzisztorgyártó vállalatnál dolgoztam betanított munkásként, ahol megszereztem az elektronikai műszerészi végzettséget. Feleségemmel kint találkoztam, ott is házasodtunk össze, és már fiunkkal, Dáviddal tértünk vissza hazánkba. Hazatérésem után egy kutatóintézetnél dolgoztam, következett a két év katonai szolgálat, voltam a pécsi sörgyárban általános műszerész, majd a kiskunlacházi TSZ-nél takarítottam egy évig. Ezután bátyám révén (aki a BKV-nál a metrónál dolgozott) kaptam a metrónál állomás műszaki ügyeletesi állást. Időközben elkezdtem az általános gépipari szakközépiskolát levelező tagozaton. Építkeztem, tanultam, dolgoztam.
A 80-as évek elejére tehető, amikor a metrónál megüresedett az állomás karbantartó szakszolgálaton belül egy művezetői állás, mely kifejezetten az állomások takarításával foglalkozott. Megpályáztam ezt az állást, megnyertem, így kerültem a takarítással kapcsolatba.
86-ban volt egy saját GMK-m (Metak = metró takarítók), mellyel Budapesten a Magyar Hirdető összes reklámtábláját mi takarítottuk, majd a MOKÉP irodaházat is. 

1988-89-ben amikor bevezették a személyi jövedelemadót, kénytelenek voltunk változtatni. Megszüntettem a GMK-t és nem éppen törvényesen dolgoztunk tovább, lakásokat takarítottunk. A metrónál több területen voltam művezető az elmúlt időben. Volt időszak, amikor a szakiparnál dolgoztam, volt, amikor az állomás karbantartók művezetője voltam, vágánytér takarítását is csináltam, a földalatti kivételével mindenhol voltam. 1995-ben utolért minket a privatizációs hullám, akkor már csak az állomás takarítása tartozott hozzánk, én a kelet-nyugati vonalon voltam művezető. Két Kft nyerte meg a metrótakarítást, a Renomé Kft. a kelet-nyugati vonalat, a Comatec Kft. pedig az észak-déli vonalat.
A Renomé Kft ügyvezető igazgatója Horján László ekkor megkeresett és felkért, folytassam tovább a tevékenységet a Renomé Kft zászlaja alatt, jelenleg is náluk dolgozom. A Renomé Kft 1995-től jelentős fejlődésen ment át: létszámban, munkaterületben, stb.

A képzésbe Önök rögtön bekapcsolódtak. Miért?

Amikor tudomást szereztünk a KonfirMATISZ tanfolyamokról, akkor az ügyvezető úr felvállalta ezeknek a tanfolyamoknak a finanszírozását, mert látta a szükségességét, így az első alkalommal a Renomé Kft vezetői vettek részt ezen. A MATISZ meghirdette a mesterkurzust, a cégvezető ismét vállalta a finanszírozást és engem választott ki a tanfolyamra. Egy éves mesterkurzus tanfolyamon veszek részt.

Mi a véleménye a tanfolyamokról? 

Volt 20-25 éves tapasztalatom a takarítás területén, a technológiák, illetve az anyagok nem voltak ismeretlenek számomra. Vegytanból, pl. voltak hiányosságaim és az elnevezéseket is pontosítottuk – de nagyjából eddig is azt tettem, amit a tanfolyamon hallottam összefoglalva.
Másrészt viszont az utóbbi időben közületeknél, magánlakásokban megjelentek, pl. újfajta burkolatok (melyek általában elég drágák), melyeknél meg kell tanulni az állag megőrzését és kezelését, hogy azok megtartsák a kezdeti tetszést. (Az új dolog nagyon szép, de amikor elkezd koszolódni, akkor már nem tetszik az embereknek.) 

Mindig arra kell figyelni, hogy a kezdeti "tetszésérzés" helyre álljon. Pontosan ebből adódóan megjelentek az új tisztítószerek, újabb koncentrátumú tisztítószerek, professzionális gépek, gépparkok, stb. Ezekre szükség van, mert igényeket elégítenek ki. Ameddig új valami, addig mindenki nagyon meg van vele elégedve, nem sajnálnak a kialakításnál bizonyos összegeket. A takarításnál azt várják el, hogy ugyanúgy ragyogjon minden, mint az első pillanatban, 
de arra már nem igen akarnak költeni.

Miért tartja Ön fontosnak a képzést?

Szükségessé vált, hogy szakmásítsuk a takarítást, szükségessé vált, hogy legyenek, akik a szakmát tanítják. Ritz Tibor a MATISZ titkára, nagy munkát fektetett az oktatásba, ő végzi a munka oroszlánrészét. Most már elfogadják a MATISZ-t, több mint 200 tagja van, érzik a takarítók azt is, hogy a képzésre szükség van. A nagy cégek azt mondják, hogy megélnek, nincs erre szükségük.
A középső réteg azt mondja, hogy nincs nekem arra szükségem, de sose tudni, jó az, hogyha ott vannak az embereim… ...
Aztán van egy szűk mag, aki a hátára veszi mind ezt az egészet, aki nem csak beszél a haladásról, hanem szívvel-lélekkel tesz is. Így látom én. Ez egy új szakma, fel kell építeni az alapokról, egyelőre képlékeny valami, de elképzelhető, hogy 5-10-15 év múlva kiforrja magát, és akkor már axiómák lesznek, amiket nem lehet megváltoztatni, sem figyelmen kívül hagyni. Ma mindenki úgy véli, hogy a takarításhoz mindenki ért, mert van két keze és két szeme. A feleségem otthon finomat főz, de nem hiszem, hogy vállalná azt, hogy 200 vagy 300 emberre főzne, nem hiszem el, hogy ettől ő szakács lenne.
Az első időkben a forgalmazók segítségére volt szükségünk, a tudásukra, mert ők ahhoz, hogy tudjanak forgalmazni, tanfolyamokat végeztek a nagy cégeknél, és egy lépéssel előttünk jártak. Úgy érzem, hogy ezen már túlnőttünk a KonfirMATISZ tanfolyam, illetve a mesterkurzus révén.

A munkájuk során kamatozik-e a tanfolyam?

Akik tanfolyamot végeztek, azokkal az emberekkel könnyebb bánni, nem kell nekik megmagyarázni, mit hogyan kell. (Valamikor a cégünknél bármilyen gép, eszköz, tisztítószer megjelent, akkor személy szerint kénytelen voltam elmagyarázni, és oktatni az embereket, mert volt, aki a seprűt sem ismerte.)

Mi a véleménye a nemek közötti megoszlásról szakmán belül? 

Valamikor kifejezetten női szakma volt, takarítónőkről beszélhettünk alaphelyzetben, majd elkezdett a másik nem is bekapcsolódni. Ma kb. 50-60%ban vannak a férfiak, míg korábban 85%-ban voltak a nők (az ablaktisztítást, és néhány dolgot akkor is a férfiak végezték, főleg, ha alpinista módon kellett elvégezni, vagy ipari területeken, ahol forgácsot, fémforgácsot kellett, eltakarítani, mert itt a fizikai erőre is szükség volt). Szerintem azért férfiasodik el a szakma, mert a férfi kénytelen (ha nincs lehetősége más munkát találni) takarítónak állni, mert ugye azt mindenki tudja, nyugodtan el lehet vállalni. Pedig fontos az, hogy az épülettisztítás szakma legyen, mert a képzetlen emberekkel bánni igen nehéz.

Beszéljünk a szakszervezetről! 

A szakszervezet úgy indult a részemről, hogy én beszédes ember vagyok. Mindenről van véleményem és el is mondom, ha belém akarják folytatni, akkor is. Ennek ellenére meghallgatom a másikat, úgy érzem, hogy nagy befogadó készséggel, kompromisszumkészséggel rendelkezem. Az évek folyamán kénytelen voltam ezt megtanulni, 
mint vezető örökké kompromisszumot kellett kötnöm a megrendelővel, a főnökömmel stb.
A társaim a mester kurzuson és Ritz úr is úgy érezte, hogy agilis ember vagyok, így több hónappal ezelőtt felkértek, hogy foglalkozzam a szakszervezettel. 

Elkezdtem szervezni, nézegettem a BKV kollektív szerződéseit, aztán szép lassan kezdett laposodni a dolog, a problémákból, illetve az elfoglaltságokból adódóan. Sokan mondták, hogy a támogatást maximálisan megadják. (Nem tudom, hogy ismerik-e az anekdotát, mikor kérik a magyar nemességet, hogy adjanak a török ellen sereget, meg pénzt, és azt válaszolják, hogy kardot, vért, mindent adnak csak pénzt nem). Elméletileg "mindenki" támogat, érzik, hogy szükség van szakszervezetre, de ennél többet nem tapasztaltam. Pedig én az összejöveteleken mindenhol beszéltem a témáról… ...

Korábban volt-e kapcsolata a szakszervezettel?

Több éven keresztül voltam a BKV-nál szakszervezeti tisztségviselő, titkárként működtem a szakszolgálaton belül. A szakszervezet egyébként úgy érzem, hogy rossz megfogalmazás, rosszul cseng a múltbéli negatív kép miatt. Az érdekképviselet szerintem jobb elnevezés.

Mi a szakszervezet?

Azonos érdekű emberek csoportja szakmán belül. Ha eléri a MATISZ, illetve a takarítói társadalom a szakmásítást, akkor igenis szükség van a szakszervezetre. Nyilvánvalóan a munkaadók, és a munkavállalók között ez problémát fog jelenteni. Ma "a fekete gazdaság" működik a "szakma" egyes területein, és emiatt problémák lesznek. De én úgy érzem, ahhoz, hogy ezt a 10-15 éves csatát megnyerjük a későbbiek folyamán, kell a szakszervezet. Rengeteg ember el fog vérezni ebben a csatában, új generációk fognak ez idő alatt felnőni, akik majd, ha minden igaz, ezt a szakmát fogják választani...Ki kell vívnia a szakmának a tiszteletet. Én úgy érzem, hogy a munkaadókkal karöltve kell haladnunk. Több munkaadó, vállalkozó ígéretet tett arra, hogy ezt fölvállalják, és támogatják. Ezt én úgy tudom felfogni, hogy egy csónakban vagyunk, munkaadó, munkavállaló. Ahhoz, hogy ezt a szakmát szakmásítsuk, hogy ezt az egészet olyan szintre emeljük, hogy tényleg a magyar társadalomban,(vagy kifelé, Európa felé) el tudjuk fogadtatni, ahhoz ma az érdekszövetségre szükségünk van. 


Üzenhetnék azoknak a munkaadóknak, akik félnek ettől a dologtól, hogy pl. a kollektív szerződés kétoldalú, két fél köti, meg lehet tárgyalni, olyan dolgokat lehet belevinni, amelyek kölcsönösen jók, amit kölcsönösen elfogadnak, és ezeket be kell tartani. Egy nagyobb cégnél, a munkaadónak nehéz kezelni a munkavállalókat, jobb az, ha egy vagy két fővel kell tárgyalniuk, nem minden dolgozóval külön-külön. Ha megalakul a szakszervezet, a dolgozók, a munkavállalók érdekszövetsége, akkor választanak maguknak bizalmikat, hogy tárgyaljanak, kössék meg a kollektív szerződést, stb. A munkaadó akkor végzi jól a dolgát, és akkor működik jól a rendszer, ha visszajönnek a hírek a dolgozóktól, és tudja kezelni a problémákat. 

Sokkal nehezebb a végrehajtás, ha nincs szakszervezet. Pl. ha a gépeket tönkreteszik, a munka törvénykönyve alapján kártérítés illeti a munkaadót. A szakszervezet nem csak abból áll, hogy jön a bértárgyalás. A szakszervezet meghatározza a működési szabályzatában a kötelmeket, és a jogokat is. A kötelmek egyértelműen a munka törvénykönyv alapján íródnak, pl. kötelessége a munkavállalónak a munkaidejét a munkahelyén tölteni munkával. A törvényt a szakszervezet nem módosíthatja, de védheti a munkavállalót: pl. kizsákmányolást maximálisan nem lehet tenni, nem dolgoztathatunk embereket 10-12 órán keresztül, mert erre vannak szankciók, a munka törvénykönyve leszabályozza ezt a dolgot is. 


Úgy akarunk működni, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Én is munkavállaló vagyok, de gyakorlatilag a munkaadói jogkört is be kell töltenem.
A munkavállalók felé mondanám azt, hogy nagyon érdekes az ő szerepük is, mert ők meg csak a jogaikat ismerik. Tehát ismertetni kell velük a kötelezettségeiket is. Csak azt tudják, hogy mi jár nekik. Ha belép hozzánk egy dolgozó, mi megpróbáljuk a törvényes keretek közé helyezni a dolgokat, de pl. jön a kínaitól egy elárusító, vagy egy másik helyről, és kérdezem tőle, hogy hol a TB kiskönyve, kiderül, hogy bejelentett munkahelye nem volt, de dolgozott. 

Tőlem követeli a gyermek utáni szabadságot, mi azonnal kiszámoljuk, megkérdezzük, kérjük a TB kiskönyvet, beírjuk. Tehát a törvény, amit kötelezővé ír elő, azt mi maximálisan teljesítjük. Mivel TB kifizetők vagyunk, táppénzt is fizetünk. Ha pl. szabadságos ütemtervet szeretnék készíteni, akkor azt mondják, hogy ők akkor veszik ki a szabadságot, amikor akarják. (A törvény leszabályozza ezt is.) A lényeg az, hogy a másik munkahelyén annyi szabadságot vett ki, amennyit akart, csakhogy nem fizették neki. Vagy ha megkérdezem, a régebbi munkahelyén mért nem kért szabadságot, azt válaszolják, hogy akkor rögtön kirúgták volna őket. 

A munkavállalók egy kicsit huncutok, csak a jogaikat tudják, a munkaadóknál probléma az ismerethiány, de félnek is bizonyos dolgoktól, ami a törvényben le van írva. A szabadság jár, akkor adjuk ki a szabadságot, ha túlóra van, akkor a túlórát fizessük ki, stb. Ha ez nem így működne, akkor összeomlanának a cégek. A szerződés most is él, csak legfeljebb nincs leírva, és nincs annyira aprólékosan kidolgozva, mint amennyire a törvények meghatározzák.

Megkeresték már a munkavállalók azzal, hogy tagok lennének? 

Szóban már megkerestek, hogy jönnének, és szívesen lennének szakszervezeti tagok, de pillanatnyilag még intézményszerűen nem alakult meg a szakszervezet. Fel kellene venni az MSZOSZ-szel a kapcsolatot, hogy tájékoztatást adjanak, hogyan induljunk.

Tudja vállalni, hogy felveszi velük a kapcsolatot? 

Igen. A metrón belül én már fölvettem az alapszakszervezet elnökével a kapcsolatot, adott már nekem egy működési szabályzatot, amit át lehet írni.

Mikor alakulhat meg az érdekképviselet? 

Akkor alakul meg, ha van tagság, addig nem tudunk lépni. Előzetes felmérést lehetne tenni arról, hogy milyen tagságra, támogatásra számíthatunk.

Az újság a rendelkezésükre áll! Milyen segítségre lenne még szüksége?

A segítséget elvárom a munkaadóktól, mert ha ők szorgalmazzák a megalakulást, akkor előbbre jutunk, közülük is elsősorban azokra számítok, akik a KonfirMATISZ-on, vagy a mesterképzésen részt vesznek, mert ők már valamilyen szinten tolják a szakma szekerét. Tőkére is szükségünk lenne, a létszám arányában meg lehetne majd határozni egy minimális (önkéntes) összeget az induláshoz. Ennek felhasználásáról természetesen az érdekképviselet beszámolna (elsősorban segélyekre lenne szükség). A szakszervezet később segítséget tudna adni, pl. a kollektív szerződések kidolgozásában.
A munkavállalók részéről leendő tagok és tisztségviselők jelentkezését várom (Pl. gazdaságis, segélyező, számvitelis, stb.)
Ezúton kérem a munkavállalókat, töltsék ki a felmérő lap őket illető részét, illetve a munkavállalók számára másoljanak, hogy ők is ki tudják tölteni, és kérem, szervezzék meg a visszaküldést is.

A magazin vállalja, hogy beszámol a felmérés eredményéről.

Megjelent: 2001-11-05
Szerző: Tamásné Szabó Zsuzsanna

Nincsenek megjegyzések: